„Mindig törekedtem az oktatás és kutatás egészséges egyensúlyára”

Fél évszázados kiemelkedő szakmai és vezetőként végzett tehetséggondozói tevékenységéért József Nádor Emlékéremben részesült a VIK AUT professzora.

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy munkásságomat az egyetem vezetése méltónak találta erre a neves díjra. Köszönöm a bizalmat a tanáraimnak, a kollégáimnak és a tanítványaimnak, hálás vagyok ezért az elismerésért, amelyet egyetemi tanulmányaim megkezdését követően szinte napra pontosan 50 év után vehettem át” – vallotta Vajk István, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék (AUT) korábbi tanszékvezetője, egyetemi tanár. A hazai irányításelmélet és rendszeridentifikáció nemzetközileg is kiemelkedő szakemberét, iskolateremtő személyiségét és számos különleges, gyakorlati mérnöki feladat megoldóját a BME Szenátusa az intézmény legrangosabb kitüntetésével jutalmazta. Az elismerést a professzor az oktatási-tudományos egységek vezetésében betöltött szerepeivel, az oktatói és tudományos profilú bizottságokban végzett sokrétű tudomány- és oktatásszervezési, valamint közéleti tevékenységével érdemelte ki, jelentős mértékben hozzájárulva a Műegyetem nemzetközi elismertségéhez, jó hírének növeléséhez.

Józsa János rektor (jobbra) és Habsburg György főherceg (balra) átadták Vajk Istvánnak (középen) a József Nádor Emlékérmet, valamint az oklevelet az ünnepi szenátusi ülésen 2020-ban

Vajk István már középiskolában a reáltárgyak, főként a matematika és a fizika iránt érdeklődött, így egyértelmű volt számára, hogy a műszaki pályát és a BME-t választja továbbtanuláskor. Egyetemi tanulmányait egyéves sorkatonasági szolgálat után a Villamosmérnöki Kar tehetséges diákoknak meghirdetett A-C képzésén folytatta, majd 1975-ben kitüntetéssel szerezte meg villamosmérnöki és mérnöktanári diplomáit. Szakmai továbbképzését folytatva később fejlesztő-kutató szakmérnöki oklevelet szerzett. „Csaknem fél évszázados szakmai pályám során mindvégig a BME-hez kötődtem, egyetlen munkahelyem a BME VIK Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéke volt. Presztízsként tekintettem az itt felajánlott feladatra, büszke voltam, hogy műegyetemi oktató-kutató lehettem. Lehetőséget kaptam a szakmai fejlődésre, részt vehettem tudományos munkákban, önálló kutatásokat indítottam és vezetőként is dolgozhattam: 43 szemeszteren át voltam a VIK AUT tanszék élén. Tapasztalataimat külföldön, az USA Minnesotai Egyetemén és számos közös ipari-egyetemi kutatási projekt résztvevőjeként is gazdagítottam” – osztotta meg a kitüntetett professzor, aki úgy vélte, hogy egy oktató közvetlen ipari tapasztalat és kapcsolatok birtokában, aktív kutatási és fejlesztési feladatok részeseként és átélőjeként lehet szakmailag hiteles a tanítványai szemében.

Vajk István egyetemi oktatóként és tanszékvezetőként kollégái tanszéki karrierépítésének elősegítésére törekedett, az egyéni igényeket és ambíciókat figyelembe véve igyekezett perspektívát mutatni munkatársainak egy kreatív és alkotásra inspiráló munkahelyi légkör megteremtésével, amellyel a színvonalas tanszéki utánpótlást is biztosította. „Elsődleges célom volt a piacképes tudással rendelkező mérnökgeneráció képzése: arra inspiráltuk hallgatóinkat, hogy folyamatosan fejlesszék képességeiket, bővítsék ismereteiket, legyenek nyitottak a legfontosabb és legújabb információk befogadására, a technológiai fejlődésre” – hangsúlyozta a VIK AUT egyetemi tanára, aki „kiemelt figyelmet fordított a tehetséggondozásra is: az ipari és a szolgáltatási szektor erős munkaerőigényét kihasználva a diákokat lehetőség szerint vállalati feladatokba vonjuk be, ily módon is támogatva szakmai életpályájukat annak kezdetén” – hangsúlyozta a tanszék korábbi vezetője, aki ehhez a küldetéshez igyekezett kiváló tanári gárdát is biztosítani a minőségi oktatás színvonalának fenntartása mellett.

Vajk István az irányításelmélet, a rendszeridentifikáció és az adaptív rendszerek terén folytatott kutatásokat, emellett számos jelentős ipari feladat is a nevéhez köthető. Kiemelkedő szakmai eredményként tekint a magyar villamosenergia-rendszer teljesítmény-szabályozása terén végzett tudományos munkájára, amelyre pályakezdőként nyílt lehetősége. „Ez az eljárás biztosítja az energiatermelés és -fogyasztás mindenkori egyensúlyát; számolva az energiaellátásban kooperáló partnerek szerződéses feltételeivel és a gazdaságossági szempontokkal” – magyarázta a VIK AUT oktató-kutatója, aki az 1970-es években az Országos Villamos Teherelosztóban részt vett az irányítási tevékenységek megoldására létesített duál architektúrájú számítógéprendszer kiépítésében, a berendezésen futó frekvencia-csereteljesítmény irányítását célzó adaptív szabályozás elméletének kidolgozásában. A megvalósított fejlesztés csaknem két évtizeden keresztül segítette a magyar villamosenergia-rendszert.

Vajk István két évtizedig foglalkozott cementipari malmok irányításával, a kimeneti anyagok összetételének szabályozásával. Egy olyan adaptív algoritmust dolgozott ki, amely meghatározza az alapanyagok összetételét, megoldást nyújtva a többváltozós irányítási problémákra. Metódusa kezeli a mintavételt, a folytonos és a batch jellegű homogenizálást (cementipari eljárás, amelyben a cement nyerslisztet több ezer tonnás silókba töltik, ahol a lisztet tovább homogenizálják; a minőségi végtermék szempontjából alapvető fontosságú a silóban lévő anyag előírt összetétele – szerk.), optimálisan figyelembe veszi a technológiai korlátokat, költségoptimális termelést biztosít és kiváló szabályozási tulajdonságokkal rendelkezik. A kifejlesztett programrendszert a világon számos cementgyár a mai napig alkalmazza.

Vajk István három évtizede foglalkozik energiaelosztó-hálózatok intelligens szekunder rendszerének megvalósításával, amely minden szempontból illeszthető mind a meglévő, mind az újonnan kiépítendő villamosenergia ipari alállomásainak technológiai létesítményeihez, legyen szó rekonstrukciós, bővítési vagy zöld mezős beruházásról. Ezek a rendszerek biztosítják az energia-elosztó rendszerekben megkívánt védelmi, automatikai és telemechanikai feladatok maradéktalan ellátását. Az utóbbi években pedig intenzíven foglalkozott olyan folyamatok irányítástechnikájával is, ahol akkumulátoros energiatároló rendszereket alkalmaznak kis- és középfeszültségű hálózatokban a megújuló energiaforrások hatékonyabb felhasználására.

A József Nádor Emlékéremmel kitüntetett közel 70 évesen is minden nap bejár az egyetemre, aktívan kutat, rendszeresen oktat, segíti a tudományos munka iránt érdeklődő hallgatók és a posztgraduális képzésben résztvevők szakmai munkáját. „Pályám során törekedtem az oktatási és a kutatási feladatok egészséges egyensúlyára. Mindig szívesen dolgoztam együtt a diákokkal, tanárként és tanszékvezetőként is igyekeztem megteremteni azokat a körülményeket és képzési feltételeket, amelyekkel felkelthetjük a következő mérnökgeneráció érdeklődését az innovációban rejlő lehetőségek iránt. Az erre való inspirálódásra törekvés kötelességünk” – fogalmazott Vajk István, aki a bme.hu-nak adott interjúban a fiatalokat is megszólította: „leljék örömüket abban, amit tanulnak, és tekintsenek lehetőségként a Műegyetemre, töltsék hasznosan ezeket az éveket, és erősítsék tovább a BME jó hírét!”.

TZS-GI
Fotó: Takács Ildikó, Philip János