„A BME által biztosított kutatói szabadság és tudományos lehetőségek marasztaltak itt”

A Műegyetem legrangosabb kitüntetésében részesült a közelmúltban a KJK professzora.

„Olyan szakemberek, kollégák, pályatársak terjesztettek fel és döntöttek e díj odaítéléséről, akik jól ismerik a munkámat és eredményeimet. Egy oktató-kutatónak az egyik legnagyobb elismerés, ha értékelik az oktatásért, a tudományért és az egyetemért tett erőfeszítéseit. Köszönöm!” – vallotta Rohács József, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszékének egyetemi tanára. Az intézményben több mint négy évtizede dolgozó okleveles gépészmérnöknek az oktatás és tudomány terén elért eredményeit, munkásságát a BME Szenátusa József Nádor Emlékéremmel ismerte el. (Az ünnepi díjátadóról a bme.hu egy korábbi cikkében tudósított – szerk.)

Rohács Józsefet gyerekkora óta a repülés érdekelte, és már fiatalon eldöntötte, hogy mindenképpen e mellett kötelezi el magát. „1956 után a forradalmat követően minden repüléssel kapcsolatos képzést leállítottak Magyarországon. A negatív következményeket látva külföldi képzések indultak. Így kerültem Kijevbe, ahol repülőgépészetet tanultam” – osztotta meg tanulmányai megkezdéséről Rohács József, aki még egyetemista hallgatóként eltökélte, hogy mindenképpen szeretne hazatérni, és a Műegyetemen gyakorolni a mérnöki hivatást, mert úgy vélte: „mindig is a kutatás-fejlesztés érdekelte a legjobban, amelyhez az egyetem biztosítja a legkiválóbb közeget”. Rohács József a kijevi egyetemen szerzett diplomát, majd több mint három évig egy harci repülőgépek javításával foglalkozó vállalatnál dolgozott „sárkánytechnikusként” (a repülőgép vázszerkezetével és gépészeti rendszereivel foglalkozó mérnökként), ezt követően sikerrel pályázott egy megüresedett műegyetemi oktatói-kutatói állásra. „A szakmai lehetőségek széles tárháza nyílt meg előttem, amiért lemondtam az akkoriban szépen honorált ipari munkámról. Bekapcsolódtam az oktatásba: kezdetben laborgyakorlatokat, majd nagyelőadásokat tartottam, idővel pedig áttértem a repüléstechnikai tárgyak tanítására. Önálló kutatásokba is belekezdtem, és a 'szokásos' egyetemi oktatói-kutatói pályára léptem. 21 évig tanszékvezetőként, emellett 12 évig dékánhelyettesként is támogattam a kar munkáját, oktatóként szívesen dolgoztam együtt a leendő mérnökgeneráció tagjaival, akik valamennyien nyitottak az újdonságokra” – magyarázta a kitüntetett.

(Forrás: Rohács József)

Rohács József az évek során számos felkérést kapott a repüléstechnika területén működő vállalatoktól – egyebek mellett főmérnöki feladatokra, angliai laboratórium alapítására és vezetésére, de volt hogy egy dél-koreai egyetem oktatói állását is felajánlották számára, ám ő a megkeresések után mindig a Műegyetemet választotta. „A munkahelyem biztosította kutatói szabadság, önállóság és a tudományos lehetőségek széles tárháza marasztalt itt. Emellett fontosnak tartottam az oktatás támogatását is” – ecsetelte lojalitásának okait a KJK oktatója.

(Forrás: Rohács József)

A nemzetközileg elismert szakember több száz kutatási projektben vett részt az egyetemi pályafutása során. „A magyar repülési ipar sokáig csak kismértékű figyelmet fordított a fejlesztésekre, ám ha mégis valamilyen műszaki kérdés merült fel, a probléma megoldása általában rövid időn belül az egyetemi szakemberek asztalára került. Ma ennél már jobb a helyzet: külföldi cégek, kutatóközpontok és a hazai repüléssel foglalkozó vállalatok is elsőrangú partnerként tekintenek a Műegyetemre” – ecsetelte az ipar alakulásáról a BME oktató-kutatója. Rohács József széleskörű tapasztalatokra tett szert ipari projektekben: részt vett a magyar honvédség számára kifejlesztett adatgyűjtő rendszer megalkotásában, emellett fedélzeti adatok kiértékelésére alkalmas eljárásokat alkottak kutatótársaival az egykori Malévnek. Mindeközben a repülőgépek üzemeltetése során változó geometriai, aerodinamikai és repüléstechnikai adatok elemzésére is jutott ideje. Több évig a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagjaként támogatta az új technológiák bevezetésével kapcsolatos munkákat. A Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. Innovációs Bizottságának tagjaként veszélyhelyzet-menedzsmenttel és technológia-fejlesztéssel foglalkozott. „A legemlékezetesebb projektem, amikor 2009-ben a Red Bull Air Race verseny részére a Corvus Aircraft vállalat által kifejlesztett Corvus Racer 540 tervezésében vehettem részt vezető tanácsadóként. E géppel repült és jelentősen javított időeredményén, versenyhelyezésén Besenyei Péter műrepülő világbajnok is” – idézte fel egyik legkedvesebb megbízatásáról.

(Forrás: Origo)

Rohács József repüléstechnikai szakértőként, nemzetközi szervezett képviselőjeként, a BME, illetve a Rea-Tech vállalat képviseletében eddig több mint 25, az EU által közvetlenül támogatott projektben vett részt. A kis- és a személyes repülés fejlesztésével, biztonságfilozófiával és diszruptív (újonnan piacra kerülő, az eddig ismert technikákat forradalmasító) technológiák, valamint modellek kialakításával foglalkozott. Az egyik legnagyobb szakmai kihívásként az unió Gabriel projektjére tekint, amelyben a mágneses levitáció (rövidítve maglev, olyan metódus, amely során egy tárgy egyéb mechanikus felfüggesztés nélkül, pusztán a mágnesesség ellenpólusainak taszító ereje miatt lebeg a mágneses mező fölött, amelyet például mágneses vasutak működéséhez alkalmaznak – szerk.) lehetőségeit vizsgálták a repülőgépek fel- és leszállásának támogatására. A projekt koordinátroa Rohács József (Rea-Tech) volt, menedzsere Rohács Dániel, a KJK Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszékének jelenlegi tanszékvezetője volt. „Ritka és kivételes lehetőség, hogy édesapaként egy ilyen komoly feladatot végezhettem a fiammal. Remekül kiegészítjük egymást, racionalitása és teljességre törekvése nagymértékben elősegítette a közös munka sikerét” – vallja büszkeséggel az elismert szakember. Közös következtetéseik később lengyel és francia diákok, továbbá egy, a delfti egyetemen dolgozó kínai posztgraduális hallgató PhD-értekezéseit inspirálták.

Rohács József oktatóként mindig is fontosnak tartotta, hogy óráin a legújabb csúcstechnológiai tudást adja át diákjainak. „Tanárként folyamatosan kell képeznünk magunkat, hogy lépést tartsunk az aktuális fejlesztési trendekkel. E tudást az ipari kapcsolatokból, a szakmai konferenciákon történő részvételből és az ottani networkingtől remélheti egy oktató” – állítja a KJK szakembere, aki ipari tanácsadó munkáinak köszönhetően tisztában volt azokkal a követelményekkel is, amelyeket a nagyvállalatok a pályakezdő mérnököktől elvárnak. Kurzusain a gyakorlati tudás széles körű átadására is törekedett, mert úgy véli, egy mérnöknek a szűkebb szakmai ismereteken túl a problémák felismerésére és a megoldási lehetőségek feltárására kell koncentrálnia. Hangsúlyozta még „a kutatás-fejlesztés és az oktatás kiegészítik egymást. Aki sokat kutat, fejleszt és együtt halad a rohamosan újuló technológiákkal, sokkal eredményesebb oktató lesz még akkor is, ha egyébként kevésbé tehetséges előadó”.

Eddigi pályájáról számot vetve büszkén gondol vissza arra, hogy közreműködött a kari doktori iskolák indításában és a repüléssel kapcsolatos oktatás újjászervezésében. Sikerként könyveli el, hogy a Műegyetem - ha öt éves késéssel is, de elindította járműmérnöki BSc-képzését, amelyre a piac részéről óriási igény van. Abban bízik: a Műegyetemről kikerülő mérnököket a társadalom a jövőben is megbecsüli, az itt megszerzett tudás mindig is komoly érték marad a munkaerőpiacon. „A jó oktatás a jövőt támogatja, ehhez pedig tehetséges és a leendő mérnökgeneráció iránt elkötelezett fiatal szakemberek kellenek. Az ifjú oktatóknak szakmai kapcsolatépítésre, konferencia-részvételre és nemzetközi projektben történő részvételre van szükségük, ezen is múlik, hogy milyen oktatást, milyen jövőt építünk magunknak és az unokáinknak” – zárta gondolatait Rohács József.

TZS-GI
Fotó: Takács Ildikó, Philip János