„A BME saját halottainak tekinti a hazlovi tragédia áldozatait”

A Műegyetem egykori hallgatóit és kísérő tanárait ért második világháborús bombatámadás 74. évfordulóján az intézménnyel közös megemlékezést tartottak Csehországban.

„A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elkötelezett abban, hogy ápolja volt oktatóinak és hallgatóinak emlékét, a hazlovi sírokat, ezt a műegyetemi emlékhelyet” – emelte ki beszédében Dunai László, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) dékánja 2019. április 11-én a nyugat-csehországi Hazlovban tartott megemlékezésen. A professzor annak a karnak a vezetőjeként képviselte az egyetemet, amelyen a falu temetőjében nyugvó tanárok és hallgatók nagy része oktatott és tanult. Az ÉMK dékánja hátborzongatónak, ugyanakkor mélyen emberinek, és felemelőnek minősítette a koszorúzással egybekötött találkozót. Úgy érzékelte, hogy a korábban egymást még nem ismerő résztvevőket azonnal közvetlen közelségbe hozta a megrendítő esemény mindent átható emléke, emellett nagyra értékelte, hogy egy magyarok által nem is lakott csehországi kistelepülésen egy ilyen emlékhelyet ennyi évtized után is megőriztek.

Dunai László egyúttal az egyetem nevében köszönetét fejezte ki a sírok eddigi fenntartásában és a mostani megemlékezés megvalósulásában közreműködőknek: a hozzátartozó családtagoknak, Magyarország Prágai Nagykövetségének, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének, a prágai Ady Endre Diákkörnek és Hazlov polgárainak.

A megemlékezésen a műegyetemi hallgatóság nevében Suhajda Richárd, a BME Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) alelnöke vett részt, aki a bme.hu kérdésére elmondta: ma már elképzelhetetlennek tartja, hogy egyik napról a másikra bármelyiküket ilyen módon katonai szolgálatra küldjék, és elképedt azon, hogy elődeik besorozásukat követően más-más városban tanultak, tették le vizsgáikat, teljesítettek szigorlatokat. Hozzáfűzte: „legalább ekkora tisztelettel gondolok az akkori professzorokra, akiknek bár nem volt kötelességük útnak indulni, de szeretteiket és munkájukat hátrahagyva kitartottak hallgatóik mellett”. Az EHK alelnöke összetartó, jó kedélyű csapatként gondol az 1944-ben Németországba utazó műegyetemistákra: „a pozitív gondolkodásmódot, csapatszellemet és találékonyságot máig sikerült megőriznünk itt az egyetemen”. Suhajda Richárd végül reményét fejezte ki, hogy „az egyetem mai közössége is van olyannyira határozott és összetartó, hogy helyt álljon a nem mindennapi helyzetekben”.

„Ezekben a sírokban olyan, többnyire fiatalemberek vannak, akik nem Hazlovba indultak, mégis örökre itt maradtak. Ennek egyetlen oka, hogy rossz időben, rossz helyen voltak” – jelentette ki Lenka Dvoráková, Hazlov polgármestere.

Boros Miklós prágai magyar nagykövet beszédében köszönetet mondott a helyieknek, köztük a néhány éve elhunyt Alzbeta Sztuková asszony családjának, amiért évtizedeken keresztül gondozták a magyar tömegsírokat (Alzbeta Sztuková kislány volt a bombatámadás idején, szülei segítették a rászoruló, megsebesült műegyetemi polgárokat, ő pedig élete végéig gondozta az elhunytak sírjait – szerk.). Dunai László ugyanakkor a bme.hu-nak kiemelte: a helyszínen találkozott egy másik idős, magyar származású hölggyel, akiről kiderült, a mai napig ő is rendszeresen mécsest gyújt az elhunyt műegyetemisták emlékére.

A megemlékezésen a prágai nagykövetség munkatársai is részt vettek: Szesztai Dávid első beosztott, akinek szülei révén műegyetemi kötődése is van, valamint Kelemen Gertrud, a prágai Magyar Intézet igazgatója és Annus Zsolt ezredes, katonai attasé. A rendezvényen beszédet mondott Barbora Majová, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Karlovy Vary helyi szervezetének elnöke (rajta kívül a szövetség pilzeni képviselői is megjelentek), valamint Szily Ádám, a tömegsírban nyugvó Szily József műegyetemi tanár Hamburgban élő fia.

A síroknál Balga Zoltán, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkésze mondott imát.

A hazlovi temetőben található emléktáblát közel negyedszázada, 1995. június 13-án állították fel az alábbi felirattal: „Nagy részvéttel emlékezünk meg a magyar egyetemistákról, akik az 1945. április 11-i mélyrepülő-támadás alkalmából a közelben vesztették életüket, és itt vannak eltemetve. A Budapesti Műszaki Egyetem dolgozói és az akkori kollégák. 1995”

A BME Vezetői Értekezlete tavaly nyáron döntött úgy, hogy a tömegsírok gondozásában, karbantartásában és felügyeletében történő további műegyetemi szerepvállalást támogatja. A tervek szerint a bombatámadás jövő évi 75. évfordulójára restaurálják a sírokon található keresztet, valamint megújítják az emlékhelyet: elkészül majd többek között a szomszédos város kórházában elhunyt egykori műegyetemi polgárok nevét is feltüntető emléktábla.

E munkában jelentős szerepet vállal magára a prágai Ady Endre Diákkör is, amelynek képviselői (szlovákiai magyar fiatalok, akik cseh műszaki egyetemeken tanulnak) szintén részt vettek a megemlékezésen.

„A falu közelében máig áll az a bakterház, ahol a támadás történt. Elhaladva a mező mellett, az elmondott beszédek és történetek meghallgatása után szinte magam előtt láttam a vasúti sínek felől a mezőn keresztül az erdő felé menekülő embereket. Talán ez a környezet volt az, amely a látogatásunk során a leginkább megérintett” – árulta el Suhajda Richárd, és ezzel egybehangzóan nyilatkozott Dunai László is. Hozzátették: az egyetem valamennyi polgárának meg kellene ismernie ezt a megrendítő történetet.

(A helyi televíziónak a megemlékezésről készült rövid videója már elérhető – a szerk.)

BK-GI
Fotó: Lovász Ákos (Ady Endre Diákkör), Suhajda Richárd