Ugrás a tartalomra

Hírfolyam

„Az újszerű és ismeretlen összefüggések megértése hajt mindannyiunkat”

2018. 09. 19.

Kvantumszámítógépek titkosításához és akár fekete lyukak tulajdonságainak megismeréséhez is hozzájárulhat Dóra Balázs újonnan alakult kutatócsoportjának munkája.

„Izgalmas és a fizikai-matematikai tudományokban jelenleg népszerűnek számító téma mélyebb megismerésére teszünk kísérletet. Alapkutatásunk a különböző kvantumtechnológiák vizsgálatára és kidolgozására, ezen belül is a topológia szerepének feltérképezésére irányul a fizika területén” – mondta a bme.hu-nak Dóra Balázs, a BME Természettudományi Kar (TTK) Fizikai Intézete Elméleti Fizika Tanszékének egyetemi tanára, aki az ismertetett feladatra kutatócsoport megalapításán munkálkodik a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület-programjának sikeres pályázójaként.

A Magyar Tudományos Akadémia 2009 tavaszán hirdette meg először a Lendület Fiatal Kutatói Programot a kimagasló tudományos teljesítményt nyújtó, pályájuk elején járó szakemberek támogatására. A kezdeményezés célja a tehetségek itthon tartása, hazahívása, a kutatói kiválóságok utánpótlásának felkarolása, az ifjú tudósok előrelépési lehetőségeinek bővítése, így az akadémiai kutatóintézet-hálózat és az egyetemek versenyképességének növelése. Az idén tizedik alkalommal meghirdetett pályázatban a befogadó kutatóhelyeken új téma feltárására alakuló tudományos társulások számára biztosítanak jelentős forrást 5 évre.

2018-ban a 105 pályázatból 21 volt sikeres (823 millió forint akadémiai támogatást szerezve), közülük négyen fiatal műegyetemi tudósok: Dóra Balázs (TTK), Lukács Ágnes (TTK), Mosonyi Milán (TTK) és Orbulov Imre (GPK)

(A velük készült valamennyi interjú rövidesen elérhető lesz a bme.hu-n – a szerk.)

 

Dóra Balázs kutatócsoportjának tagjai:

Oroszlány László (adjunktus, ELTE)

Németh Adrián (tudományos segédmunkatárs, BME TTK)

Okvátovity Zoltán (PhD-hallgató, BME TTK)

Pataki Dávid (MSc-hallgató, BME TTK)

A topológia a matematikán belül az alakzatoknak a folytonos (például lyukasztás, megszakítás, törés) deformációk (nyújtások, csavarások stb.) közben megmaradó sajátosságaival foglalkozik. „A 2016-ban kiosztott fizikai Nobel-díj világszerte rávilágított e részterület, régebbi nevén a helyzetgeometria fontosságára, és a benne rejlő lehetőségekre, amelyeket mi is szeretnénk kiaknázni. Kutatótársaimmal a kvantum fény-anyag kölcsönhatás jelenlétében és a kvantum kaotikus rendszerek tulajdonságainak mélyebb megismerésében vagyunk érdekeltek. E tudással akár a fekete lyukak fizikai tulajdonságairól, illetve ezek kvantumos változatairól is szerezhetünk információt például egy egyszerű laborkísérlet keretében” – ismertette választott kutatási területének lényegét Dóra Balázs. Elmondta még, hogy ha sikerrel járnak, akkor tudományos eredményeik a spintronika (amely az elektron töltése helyett azok mágneses momentumát használja információtárolásra), a kvantum-információ-elmélet, a kvantumszimuláció és a topologikus kvantumszámítások területén is hasznosíthatók lesznek. (2016-ban a fizikai Nobel-díjjal elismert DJ Thouless, FDJ Haldane és JM Kosterlitz rávilágítottak arra, hogy a topológiai fázisátalakulás és az anyag topológiai fázisainak tulajdonságai újszerű, rendkívül stabil állapotok megjelenéséhez vezethetnek. Úttörő munkájuknak köszönhetően a tudomány közelebb került a kvantumszámítógép megalkotásához – a szerk.)

Az ifjú kutató bízik abban, hogy vizsgálódásaikkal a kvantumszámítógépek megalkotása és a bennük tárolt információk titkosítása területén előrelépés lesz és szinte feltörhetetlenekké válnak az említett eszközök. Ehhez Dóra Balázs a topologikus platformra építene. Az új, javasolt módszere szerint „mivel a kvantumszámítógépek éppen kvantumosságuk miatt rendkívül sérülékenyek, a környezettel (például hőmérséklet vagy elektromágneses zaj) kapcsolatba lépve a tárolt információ könnyen elveszhet vagy sérülhet. Ezzel szemben a topológiai háttér egy stabilabb rendszer alapjainak megteremtésével hozzájárulva úgy védi az információkat, hogy az egyes, a számítások szempontjából fontos mennyiségeket (például ellenállás) a külső körülményektől függetleníti, egyúttal csakis a topológikus invariáns által teszi módosíthatóvá a rendszer feltételeit”. Hozzátette: „ma még csak kezdetleges kvantumszámítógépek léteznek, a ’topológiai hátterű’ eszközök gyakorlati megvalósítása hatalmas kihívást jelent a tudósok számára”.

Dóra Balázs életpályája

1999-ben mérnök-fizikus diplomát szerzett a BME Természettudományi Karon (TTK)

2002-ben PhD-diplomát szerzett a BME TTK-n

2002-2004-ig az Abdus Salam International Center for Theoretical Physics ösztöndíjasa

2006-2007 a drezdai Max-Planck-Institut für Physik komplexer Systeme vendégoktatója

2007-2009 a drezdai Max-Planck-Institut für Physik komplexer Systeme kiváló posztdoktori ösztöndíjasa

2009-2015 a BME TTK Fizika Tanszék tudományos főmunkatársa

2015-től a BME TTK Fizika Tanszék egyetemi docense

2015-ben MTA doktora címet szerzett, ebben az évben habilitált

2016-től a BME TTK Fizika Tanszék egyetemi tanára

 

Díjak, kitüntetések:

1996-1998-ig Köztársasági ösztöndíjban részesült

1998-ban 1. helyezett lett a BME Előadóversenyen „A műholdpálya paradoxon” című pályaművével

1998-ban BME TTK TDK I. helyezést ért el és rektori különdíjban részesült, munkájának címe „Spinsűrűség-hullám rendszer hullámszám függő rendparaméter esetén; termodinamika”

1998-ban az OTDK Természettudományi szekció Atommag és részecskefizika, térelméletek tagozat 3. legjobbja lett

2004-2006-ig Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjas

2009-ben Novobátzky Károly-díjat kapott

2009-2012 első alkalommal nyert Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat

2013-ban Bolyai-plakettel tüntették ki

2013-2016 második alkalommal nyert Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat

2018-ban az MTA Fizikai díjával tüntették ki

Dóra Balázs a Lendület-program kutatójaként 4-5 fiatal szakemberrel dolgozik együtt egy eddig kevésbé fölfedezett tudományterület megismerésén. „Elméleti fizikusként számos nehézséggel kell szembesülnünk szinte már a kezdetektől. A gyakorlati és laboratóriumi feltárásokkal szemben talán még nehezebb megjósolni az elméleti vizsgálatok eredményét, ezáltal az átütő siker elérését. „Egyedül és együttesen is dolgozunk, így a közvetlen kommunikáció révén az egyéni kibontakozás mellett egymás tapasztalataiból is erőt meríthetünk, valamint új információt nyerhetünk” – vélekedett, bízva a munkamegosztás hatékonyságában. A műegyetemi tudós szívesen dolgozik csapatban, és az új kutatási projektben is örömmel osztozik a feladatokon a tapasztalt szakemberekkel, egyúttal a fiatal hallgatókkal. „Öt év hosszúnak tűnik, ám egy ilyen, az alapoktól induló feladatvégzés esetében szinte már most idő szűkében vagyunk. A jövőt nehéz megjósolni, az biztos, hogy minden percet szeretnénk kihasználni” – összegezte a BME egyetemi tanára.

TZS-GI

Fotó: Philip János