„A képzés legfontosabb részei a fiatalok”

Kiemelkedő színvonalú tanári munkájáért vehetett át magas rangú állami kitüntetést a KJK-n két évtizede dolgozó szakember.

„Ez számomra nagy szakmai elismerést jelent. Büszke vagyok rá; visszajelzést kaptam arról, hogy amit csinálok, az jó. Ez a jövőre nézve is motivál” – mondta Veress Árpád, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék egyetemi docense, aki a járműmérnöki alap és mesterképzés szakfelelőseként végzett sikeres oktatói tevékenységének a gyakorlatban is hasznosítható tudományos eredményeiért részesült a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben.

A BME oktatója éppen 20 éve szerzett diplomát a KJK gépészmérnök szakán, repülőgépész szakirányon. Kiemelkedő tanulmányi eredményei miatt 1998-ban három műegyetemi tanszék is hívta, de nem állt kötélnek: neki már akkor is a repülés állt a legközelebb a szívéhez. Elmondta: éppen a PhD disszertációján dolgozott, amikor egy megüresedett tanársegédi állást ajánlott neki az egyetem a Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszéken. A felkérést örömmel elfogadta, és azóta sem bánta meg, hiszen máig ott tanít, most már magasabb pozícióban.

Időközben egy évet dolgozott az atomerőműveket gyártó Areva NP vállalatnál Németországban, és bár többször hívták vissza, ő mégis itthon maradt. Úgy látta, hogy vannak jó lehetőségei itthon is, az idő pedig őt igazolta: eddig összesen 40-50 projektben vett részt, köztük ipari, európai uniós és hazai kutatási pályázatokban. „Egyik feladat hozta a másikat, amelyek eredményei az oktatásba is beépültek” – ecsetelte a szakember, majd nosztalgiával idézte fel legelső munkáját: uniós támogatással kompozit repülőgépet terveztek, amely burkolóelemeinek szilárdságtani számításaiért felelt. És bár a légi járművet nem építették meg, mégis a pozitív visszajelzések jelentős lökést adtak pályáján.
Veress Árpád hasonlóan nagy sikerként könyvelte el azt, amikor többedmagával a Borsodchem gázturbináiban kialakult probléma feltárását segítették. Pár hónap alatt kellett egy olyan numerikus áramlástani programot megalkotniuk, amellyel bizonyították elméletük helyességét. A hathatós munka egy másik hozadéka az lett, hogy az akkori megbízójuk jóvoltából jelenleg is gyümölcsöző együttműködés zajlik a BME-n ipari megbízás keretében.

Veress Árpád 2010-től az egyetemi TDK Bizottság elnöke. Ez a testület fogja össze a karok TDK tevékenységeit. Évente kb. 10 diák témavezetését végzi TDK dolgozatok, szakdolgozatok, diplomatervek és PhD disszertációk készítése során.

A Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszéken 20 éve dolgozó oktató egyik legfontosabb céljának tartja, hogy a hallgatókat olyan feladatokba vonja be, amelyeknek megoldására valós ipari igény van. Azt vallja, tanári tapasztalat és a piaci szereplők által támasztott igények ismerete nélkül nehéz hiteles ismereteket átadni a fiataloknak. A KJK képzésének egyik nagy előnye, hogy „ismerve a vállaltok szükségleteit a diákok olyan piacképes tudást kapnak, amelynek köszönhetően könnyen elhelyezkednek a szakmai kihívást, valamint megfelelő bérezést nyújtó pozíciókban a diplomaszerzés után. Ez az ipari szereplőknek azért hasznos, mert rögtön felkészült szakemberekhez jutnak, nem kell olyan mértékű erőforrásokat allokálni a betanításra, mint ellenkező esetben. A „win-win” helyzet másik eredménye, hogy a mérnökök iránti növekvő kereslet okán többen jelentkeznek a Műegyetemre, illetve a karra, amelynek során – fenntartói igény esetén – egyrészt növekszik a felvett ifjak száma, másrészt a legjobb képességű tanulók bekerülésére nyílik lehetőség. Ezáltal - a felsőoktatási intézmények közötti versenyben – a BME is tovább erősödik, és még szorosabbra fűzheti kapcsolatát a nagyvállalatokkal. „A kialakult tudástranszferen alapuló és egymást erősítő mechanizmusok miatt ez a modell minden résztvevője számára értékes, csak nyerhetnek vele” – hangsúlyozta a kitüntetett, hozzátéve, hogy ugyanakkor a természetes szelekció miatt a nemzetgazdaság működésére is pozitív hatást gyakorol.

A KJK szakembere szerint a műegyetemi létnek három fontos alappillére van: az oktatás, az ipari munkában való aktív részvétel és a kutatás. Az a tapasztalata, hogy az egyetemi munka csak akkor hatékony és eredményes, ha sikerül megteremteni az említett tevékenységek közti egyensúlyt. Az ipari és a tudományos élet iránti elkötelezettségét igyekszik átadni munkatársainak és a hallgatóknak is, motiválva őket a minél színvonalasabb munkák elvégzése érdekében. Úgy vélte, „az a legnagyobb elismerés, ha szakmailag meg vannak vele elégedve és még több lehetőséget, feladatot kap. Ezáltal közvetlen környezete is fejlődik”.

„A befektetett munkának megvan az eredménye” – összegezte a BME-n eddig eltöltött 20 évét Veress Árpád, majd kiemelte: „sokat tanulok a fiataloktól is. Lendületességük, rátermettségük, informatikai felkészültségük segíthet, ha egy új, még ismeretlen kutatási területre tévedünk. A hallgatókra kell a legnagyobb figyelmet fordítani, hogy az együttműködés hatékony legyen”.

PI-GI

Fotó: Philip János