„Egy egyetemi oktatónak fontos feladata a fiatalok kibontakozásának támogatása”

Szakmai közössége tehetséggondozó munkájának megbecsüléseként tekint kitüntetésére Mátyási Gyula, a Pro Progressio Alapítvány OTDK tanári ösztöndíjjal elismert címzetes egyetemi tanár.

„E siker nemcsak két ember, az oktató és a tanítványa előmenetelének szól. Elismerés illeti tanszékünket és karunkat, az elmúlt évek során kialakult közösséget, és a követett alapelveket: azt, hogy a munkának becsülete van, hogy a munkaidőt nem mérjük, hanem szakmai tevékenységgel eltöltjük, valamint törekszünk arra is, hogy a kutatás és a mérnökképzés minősége javuljon”– vallott érzéseiről Mátyási Gyula, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) Gyártástudomány és –technológia Tanszék címzetes egyetemi tanára, aki  a közelmúltban a Pro Progressio Alapítvány OTDK tanári ösztöndíját vehette át. A bme.hu-nak elmondta: meglepődött, amikor tudomására jutott, hogy oktatói munkásságát így jutalmazzák. Úgy vélte: „egy pedagógusnak, egyetemi oktatónak ’normális’ feladata, hogy a felfedezett tehetségek kibontakozását minden lehetséges módon segítse”, és ezért nem jár külön elismerés.

„Közös munkával támogattam tanítványomat, Geier Norbertet az elképzelései megvalósításában, ám tehetsége, kitartása, szorgalma, elszántsága és tenni akarása egyaránt kellett ahhoz, hogy két alkalommal is a legjobbnak bizonyuljon.” (Mátyási Gyula tanítványa Geier Norbert, a Gépészmérnöki Kar Gyártástudomány és –technológia Tanszék PhD-hallgatója az utolsó két Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) első helyezést ért el. Pro Scientia Aranyéremmel tüntették ki, és a Pro Progressio Alapítvány OTDK hallgatói ösztöndíját is megkapta. A fiatal mérnökhallgatóval készült interjú rövidesen olvasható lesz a bme.hu-n – szerk.)

„Sok hallgató érdeklődik a tanulmányok mellett végezhető tudományos kutatások iránt, ám az ipar nagy konkurencia” – jegyezte meg Mátyási Gyula. Hozzátette: „korábban a végzéshez közeledő tanítványaim kerestek fel és abban kérték a tanácsomat, hogy mely ipari partnernél érdemes munkát vállalniuk. Ma már ez fordítva van: a vállalatok lépnek kapcsolatba a diákokkal, emellett arra kérik az oktatókat, hogy a legjobb növendékeiket ajánlják egy-egy ipari megbízásra vagy munkakörre”. Mátyási Gyula szerint a jó jövedelemszerzési lehetőségek és a gyakorlathoz közelálló műszaki problémák már az alapképzést folytató hallgatók egy részét is arra csábítják, hogy munkát vállaljanak az egyetem mellett. „E lehetőségek csekély mértékben elősegíthetik egy-egy kisebb terület jobb megismerését, és a fiatalok szélesíthetik a látókörüket, ismereteiket.” Felhívta a figyelmet arra: „a cég nem oktatási intézmény, hanem olyan profitorientált piaci egység, amelynek érdeke, hogy dolgozói hasznot termeljenek. Ebben a helyzetben a diákoknak már kevesebb idejük marad a TDK-ra, és az erősödő vállalati kötöttségek miatt vannak, akik elodázzák a mesterképzés elvégzését. A BME címzetes egyetemi tanára örömét fejezte ki, hogy bár a műegyetemi gépészmérnök hallgatók iránt nagy a kereslet, ennek ellenére folyamatosan nő a karon a TDK-dolgozatot benyújtók, és az MSc-s képzésben résztvevők száma is stabil. „Oktatóként segítenünk kell a fiatal generációt abban, hogy felismerjék a hosszú távú érdekeiket” – vélekedett, hozzáfűzve, hogy „a mérnökképzés az MSc-s tanulmányokkal válik teljessé”. „A BSc-diplomával rendelkező mérnök az MSc-képzésben az erősödő rendszerszemlélet kialakulása mellett mélyebb szakmai tudást és magasabb szintű természettudományi ismereteket is kap. A mesterképzés elősegíti a mérnöki szemlélet, a mérnöki gondolkodásmód kialakulását, így a hallgató könnyebben felismeri a megoldásra váró műszaki feladat lényegi okát, belső logikáját. Felkészít az alkotó mérnöki és tudományos munkára” – hangsúlyozta Mátyási Gyula, aki egyúttal óvva inti diákjait attól, hogy az MSc-s tanulmányok halasztása, vagy az MSc-diploma hiánya miatt hosszútávon versenyhátrányba kerüljenek társaikkal szemben.

A szakember büszkén osztotta meg, hogy egykori, ma már az iparban vezető beosztásban dolgozó hallgatói szerint komoly értéke van a műegyetemi diplomának: a BME-s mérnököknek jó a problémamegoldó és a tűrőképességük, valamint alkalmasak arra, hogy egy feladatot természettudományos módszerekkel közelítsenek meg, és közös gondolkodással tegyenek fel a megoldáshoz vezető kérdéseket.

Az OTDK tanári díjjal elismert műegyetemi oktató-kutató felidézte személyes tapasztalatait: pályakezdőként, majd később sikeres mérnökként számos ipari ajánlatot kapott, ám ő mégis a „gondolati szabadságot” nyújtó akadémiai pályát választotta, így azzal foglalkozhatott, ami igazán érdekelte, aminek a megismerésében őt is professzorai, tanárai vezették, segítették. „Az egyre több ismeret megmutatta a gépgyártástechnológia tudományterületének végtelenségét. E szakterülethez egy ’cseppnyi’ hozzátevés is nagy megtiszteltetés” – mondta Mátyási Gyula, aki pedagógusként azt a szemléletet közvetíti tanítványainak, hogy a tudás megszerzése nem öncélú, felhasználása, továbbadása kötelezettség.
 

Mátyási Gyula szerint az oktatóknak kulcsfontosságú szerepük van a tehetséggondozásban: közös gondolkodással kell segíteniük a diákot a neki megfelelő szakmai rész felderítésében, a választott területén a széleskörű ismeretszerzésben, továbbá fontos a mérnökhallgató motiválása azzal, hogy aktív részese lehet valamilyen alkotásnak, az új létrehozásának. E közben a tudás, a megismerés iránti alázat útját oktatónak és hallgatónak közösen kell járniuk. A GPK címzetes egyetemi tanára arra buzdítja diákjait, hogy használják ki az egyetem nyújtotta szakmai lehetőségeket és minél több területen tegyék próbára a képességeiket.

A TDK témák meghirdetésekor is arra törekszik, hogy hallgatói a valósághoz közel álló, és az iparban hasznosítható eredmények megszületését célzó munkában vegyenek részt. Tanítványa, Geier Norbert is egy ígéretes, jelenleg még kevesek által vizsgált területen fogott önálló kutatásokba: szénszálas polimerek forgácsolhatóságát elemzi. Mátyási Gyula a pályája elejétől a számítógépes technológiai tervezési megoldások iránt érdeklődik, kutatóként a számjegyvezérlésű technológia (NC/CNC) kérdéseit is vizsgálta, mentorként pedig több évtizedes, a gyártástechnológiában szerzett tudását és tapasztalatait igyekezett átadni tanítványa számára. „A sors különös ajándékának tekintem, hogy pályám minden szakaszában volt kitől tanulnom szakmát és emberséget egyaránt” – emelte ki a díjazott oktató. Elmondta még: örül annak, hogy a Gyártástudomány és-technológia Tanszéken számos olyan fiatal oktató, és PhD-s hallgató dolgozik, akik a kutatást, az oktatást, és a hallgatókkal való törődést is a szívügyüknek tekintik.

TZS - GI

Fotó: Philip János