„A tudós nem zárkózhat be az elefántcsonttoronyba”

Második alkalommal hirdettek eredményt a BME és az Élet és Tudomány közös cikkpályázatán.

„Az elhangzott előadások, mint cseppek villantották meg a mögöttük felhalmozódó hatalmas tudást: e cseppekben pedig a Műegyetem tengere látszik” – értékelte Józsa János rektor, akadémikus a BME és az Élet és Tudomány közös cikkpályázata nyerteseinek előadásait. A rektor úgy vélekedett, hogy az ismeretterjesztő cikkek írása tudománymenedzsment a szó legjobb értelemében véve. „A kutatók úgy szeretik a tudományos szakterületüket, ahogyan az van, de akik az ismeretterjesztés területére merészkednek, a tudásvagyont mindenki számára izgalmassá tehetik” – tette hozzá.

„A tudós nem zárkózhat be az elefántcsonttoronyba: meg kell mutatnia azt, hogy fontos és értelmes, amit csinál és aminek tudományos, társadalmi vagy gazdasági hatása is van. Lényeges, hogy a közvéleményt, a döntéshozókat, a tudomány finanszírozóit is meggyőzze erről: a beérkezett pályaművek mindezen feltételeket teljesítik” – emelte ki Kollár László akadémikus, a BME tudományos rektorhelyettese, emlékeztetve arra is, hogy a cikkpályázatot ugyan mindössze második alkalommal hirdették meg, az együttműködés az Élet és Tudománnyal régebbi keletű, így e pályázat sikere hagyományt teremthet.

„Az ismeretterjesztés lényege, hogy a tudomány ne csak a tudósok öröme legyen” – hangsúlyozta Hámori József akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke. Köszöntőjében arra is rávilágított, hogy a tudományterületek közötti együttműködés komoly hagyományokkal rendelkezik a Műegyetemen: a díjazott pályázatok pedig a tudományos érték mellett azt a többletet is tartalmazzák, ami által a laikusok is élvezhetik a tudományt.

„A tavalyi erős mezőnyhöz képest is magasabb színvonalú műveket küldtek be pályázóink” – értékelte a munkákat Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője, rámutatva a zsűri munkájának nehézségeire. A tavalyi pályázókhoz képest sokkal több hallgató jelentkezett írásával: az írásművek egyenletesen magas színvonala nehezítette meg a döntést.

Pakucs János hosszú évek együttműködéséről beszélt a Műegyetemmel, és a Pro Progressio alapítvány tevékenységének bemutatásakor hangsúlyozta, hogy mindig kiemelten fontosnak tartották a természettudományos műveltség terjesztését. Sok egyéb program mellett ezért nagy örömmel támogatták a cikkpályázatot is.

Első díjas lett a hallgatói kategóriában Várnai Krisztina „Világító, pöttyös és átlátszó élő műszerek” című pályaművével. Számos vegyületnek a vízi ökoszisztémát károsító másodlagos hatása csak az elmúlt években vált ismertté.

E vegyületek a gyógyszerek, a növényvédő szerek, az ipari segédanyagok – amik gyakran csak igen kis mennyiségben fordulnak elő a vizekben. A cikkben a környezettoxikológiai kutatások új, élőlényekre épülő tesztrendszerét mutatta be a pályázó. A biolumineszcens baktériumok aktivitása (fénye) például csökken a mérgező anyagok hatására, de az áttetsző vízibolha szívverésének száma és aktivitása is megváltozik, így kimutatja a toxinok jelenlétét és hatását.

Második díjat nyert szintén hallgatói kategóriában Katona Mihály és Radnai Róbert „Elektromos és belső égésű motoros autók energiafelhasználása és széndioxid-kibocsátása” című munkájával, amelyben a két kutató a hagyományos, belső égésű motorral és az elektromos motorral rendelkező járművek energiaigényét hasonlította össze.

Írásukban szemléltették és modellezték azt is, hogy például mekkora területű kukoricaföldnél lesz rentábilis a bioetanol-termelés, mivel itt több energiára van a szükség az előállításához, mint amennyi az elégetése során kinyerhető. A bioetanol előnye hogy a szén-dioxid kibocsátása így is kevesebb, mint a fosszilis üzemanyagoknál. A kutatók rámutattak, hogy az energiafelhasználás szempontjából nincs jelentős eltérés az elektromos és a belső égésű motorral működő járművek között: az igazi különbség a széndioxid-kibocsátás tekintetében jelentkezik.

Megosztott harmadik díjat nyert Józó Muriel „Fröccsönthető fa: álom vagy valóság?” című művével, amely az ún. biodegradálható, azaz a biológiailag lebonthatóvá tett, szerves eredetű műanyagok előállításához kapcsolódott.

A kőolaj alapú műanyagok bomlása nagyon hosszú folyamat és jelentős mértékben terheli a környezetet, ám a biodegradálhatókat könnyen komposztálják, majd mikroorganizmusokkal szén-dioxiddá, vízzé és biomasszává alakítják át. A növényekben található lignin nagyon ígéretes vegyület ilyen új típusú műanyagok gyártásához. A lignin a papírgyártás ipari melléktermékeként nagy mennyiségben áll rendelkezésre, de kevéssé reakcióképes és nagyon vízérzékeny, így a kutatók számos kihívással szembesülnek.

A másik, szintén harmadik helyezett pályamű Krajnyák Bence és Lajtos Levente „Szerkesztett látás” című cikke lett, amelyben kísérletet tettek a művészi ábrázolásban megjelenő perspektivikus leképzések egy lehetséges geometriai leírására.

Az egyre inkább teret nyerő számítógépes modellezések miatt is fontos kérdés, hogy egy objektumról valósághű képet szerkeszthessünk. Munkájuk során két leképezést hoztak létre: a cilindrikus (hengeres) és a gnomonikus (gömbi) perspektívát, majd esettanulmánnyal (szabadkézi rajz számítógépes vizsgálatával) igazolták geometriai feltevéseik helyességét.

A kutatói kategóriában egyetlen díjat adott ki a zsűri. Dudás Levente a „SMOG-1, a rádiófrekvenciás szennyezettséget mérő 5 cm-es kocka alakú hallgatói „zseb”műhold” című pályaművével nyert első helyezést. A MASAT-1 másfél éve járt az űrben.

A készítő csapat ekkor határozta el egy annak nyolcadát kitevő, kisméretű műhold megépítését, amelyet SMOG-1-nek neveztek el, és küldetése a világűrt szennyező rádiófrekvenciák mérése lesz. A kis méret rendkívüli kihívásokkal jár a tervezők számára, hiszen kicsi a napelemek által rendelkezésre bocsátott energia mennyisége. A műhold súlya a 250 grammot nem haladhatja meg, és a szerkezetnek el kell viselnie a hordozórakéta indításakor fellépő 20 G gyorsulást, valamint a – 40 és + 80 Celsius fok közötti hőingást is. A biztonságos fedélzeti működés miatt minden alrendszerből legalább kettő található az űrjárművön, amely előreláthatólag a jövő nyáron kerülhet Föld körüli pályára.

HA - TJ

Fotó: Philip János