„Sorozatgyilkosság a 'Káépületben' – diákjaim is szívesen olvasnak műegyetemi krimit”

Titokzatos körülmények között, a főépület alagsorában gyilkolnak meg egy egyetemi oktatót. A történet szerzője Hajnal Géza író, az ÉMK docense, akit regényéről is kérdeztünk.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait az ország egy legpatinásabb egyetemén – Hajnal Géza író, egyetemi docens, a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék helyettes vezetője „Káépület” című legújabb krimijét a közelmúltban mutatták be az olvasóknak, beleértve a műegyetemi közönséget, amelynek tagjai a regény valós helyszínein élik mindennapjaikat.

A történetben meztelen holttestet találnak az ÉMK tanszéke alagsori laboratóriumának vízzel teli üvegcsatornájában. A tanszék munkatársa azonban nem a tettes egyetlen áldozata, még aznap újabb tetemre bukkannak, majd sorra tűnnek el a hallgatók körében kedvelt fiatal oktatók. Mindannyian közeli kapcsolatban álltak Hámori Mártonnal, a történet főszereplőjével, aki a nyomozás haladásával egyre gyanúsabbá válik. A rendőrségi kihallgatáson egymás után terelődik a gyanú az egyes szereplőkre, és mind többen rettegnek attól, hogy ők lesznek a gyilkos következő áldozatai.

„Az izgalmas és felkavaró történet teljes egészében az én képzeletem szüleménye” – fogalmazott kérdésünkre a szerző, akinek gyakran szegezik a kérdést, hogy vajon a regény szereplőit valódi emberekről mintázta-e. „A kollégák és a hallgatóim inspiráltak a különböző karakterek megalkotásában, ám a találgatásoknál sokkal izgalmasabbnak tartom a cselekmény megismerését” – tanácsolta az író-oktató. Hajnal Géza eredetileg egy több műegyetemi helyszínen játszódó és bonyolult cselekményű színdarab elkészítését tervezte, amelynek végén a közönségnek kell felfednie a gyilkos kilétét. „Megmutattam a terveimet egy színész barátomnak, aki támogatta az ötletet, ám azt javasolta, hogy első lépésben regényként, letisztultabb cselekménnyel írjam meg a rejtélyes történetet. Így született meg a 'Káépület'.”

Hajnal Géza fiatal kora óta kötődik a Műegyetemhez, és mindig is „lenyűgözte a K épület építészeti zsenialitása”. Amikor a regényéről beszél, gyakran feleleveníti más kedves emlékét, amikor egyetemistaként megbukott ábrázoló geometriából, és oktatója, Lévay Jenő azt szerette volna kideríteni, hogy „valóban baj van-e a térlátásával vagy csak ügyetlenül rajzol”. „Vizsgafeladatként be kellett mutatnom, hogy hogyan jutnék el e patinás és kultikus épület egyik pontjából a másikba. Bejártam a zegzugos folyosókat, az eldugott lépcsőházakat és a patinás termeket is. Ezek mind inspiráltak a történet megírásakor.”

„Olyan regényt szerettem volna írni, amelyet a hallgatóim is szívesen olvasnak” – árulta el az író-oktató, akit mindig is foglalkozatott a kérdés, hogy a fiatalokat leköti-e az olvasás, és melyek az általuk szívesen olvasott könyvek. Bízik benne, hogy új krimijével – amelyben még „oktatókat is ölnek” –, olvasásra buzdítja őket (a regénybe beleolvashat az olvassbele.hu oldalon – a szerk.). Kollégái mellett hallgatóitól is kapott segítséget a kötethez, amelynek illusztrátora egyik tanítványa. „Széles Borbála tusrajzaival a Verne-kötetekhez hasonlóan szárnyalhat az olvasó fantáziája, az ő képzeletére bíztam a történet képi megalkotását” – osztotta meg Hajnal Géza.

Hogyan lesz egy fiatalból egyszerre mérnök és író? „Én voltam az egyetlen a gimnáziumi osztályunkban, aki magyar és matematika fakultációra is járt. Mindkét területet szeretettem és sokáig gondolkodtam, hogy író legyek-e és hobbiból űzzem a mérnökséget, vagy fordítva. Végül az utóbbi mellett döntöttem, így jöttem a Műegyetemre, és a bátyámhoz, Hajnal Istvánhoz hasonlóan én is vízépítő mérnöknek tanultam. E mellett elvégeztem a mérnöktanári képzést is.”

Hajnal Géza közel két évtizedig vizsgálta a budai Vár hidrogeológiáját. „Sokrétű mérnöki témát választottam. A váregyüttes hatalmas régészeti, építészeti, geológiai és történelmi kincsesbánya, az első perctől kezdve magával ragadott” – összegezte első nagyobb kutatásáról, amely tiltott témának számított a rendszerváltás előtt. E szálat fűzi tovább újabb tudományos munkájában is: Tata és környéke felszín alatti karsztvizeinek hidrogeológiáját és a helyi bányászat következtében lecsökkent karsztvíz visszatöltődési folyamatait kutatja. E mellett a budai termál karsztvíz-rendszert és a barlangjait is vizsgálja.

Oktatói és kutatói feladatai mellett sem hagyott fel hobbijával, az írással, követve egykori oktatói példáját is, akik mérnöki feladataik mellett más területekkel is foglalkoztak. Egyik példaképe Kontur István (a BME Építőmérnöki Kar egykori docense), akinek „Gödi mérőtábor” című festménye ma Hajnal Géza tanári szobájának falát díszíti.

Doktori disszertációja megvédését követően kezdett komolyan foglalkozni irodalomtörténettel is. Hajnal Géza jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem irodalomtörténeti doktori iskolájába jár. Gérecz Attila költő és 1956-ban hősi halált halt szabadságharcos életét és költészetét kutatja. „56 Petőfijének is nevezik Géreczet, akiről eddig senki sem készített monográfiát, börtönéveinek és halálának részletei a rendszerváltásig titkos információk maradtak” – vélekedett a húszas évei derekán kivégzett fiatal költőről, aki 7 évig raboskodott az ország különböző börtöneiben, mielőtt az 1954-es dunai árvíz idején megszökött fogva tartóitól. (Öttusázó olimpiai kerettagként átúszta a sebes sodrású Dunát és csak 3 nap bujkálás után, egy besúgó információi nyomán tudták elfogni. Újra bebörtönözték, ám szökésével kivívta rabtársai és fegyőrei elismerését is, akik tisztelték bátorságáért.) „Kiváló költő volt, akinek versein keresztül hű képet kaphatunk a fél évszázaddal ezelőtti értelmiségről és a börtönművészetről. Mintegy 45 verset írt rabsága idején, alkotásai szájhagyomány útján terjedtek, kézírásait külföldre emigrált testvére őrizte meg” – avatott be kutatásainak kulisszatitkaiba Hajnal Géza, aki Svájcban találkozott Gérecz Attila testvérének, Gérecz Árpádnak az özvegyével. A hagyaték egyik füzetének kéziratáról sikerült bizonyítania, hogy részben eredeti Gérecz-mű. Elkészítette a költő monográfiáját, jelenleg pedig a Gérecz-versek kritikai kiadásán dolgozik, amelyben az egyes versváltozatok jellegzetességeit és kialakulásuk körülményeit kutatja.

„Sokat jelent számomra ez a korszak, amelyet a 2 évig raboskodó értelmiségi édesapám személyes történeteiből ismertem meg. Úgy érzem, hogy kutatásaimmal nem csak az ő emléke előtt tisztelgek, hanem mindazoké előtt is, akik e korszak árnyékában éltek.” Hajnal Géza örömét leli abban, hogy a történelem eddig ismeretlen részleteit és egy elfeledett művész életét tárja fel.

Az írással továbbra sem hagy fel, szeretné folytatni a regényében kezdett történetet. A következő kötetének tervezett címe „Göd előttem, Göd utánam”. A történet a főszereplő, Hámori Márton rejtélyes kalandjairól szól a gödi mérőtáborban. „A műfajt még nem választottam ki, ám ez a cselekmény is bővelkedik majd az izgalmakban” – zárja a beszélgetést.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó, Philip János