Erős hazai és a nemzetközi érdekérvényesítés, csapatmunkában, teljes odaadással

Határozott elképzelésekkel vágott neki a rektori munkának Józsa János akadémikus. Nemcsak vezetői három évére, hanem a tekintélyes intézmény egy évtizedére tervez.

Az egyetem közössége a BME akadémikusai között kereste Péceli Gábor leköszönt rektor utódját. Ön a Fókuszban a Műegyetem című konferencián kiváltképpen sokat jegyzetelt mind a szakmapolitikai vezetők, mind a Kiemelt Kutatási Területekről beszámoló kollégák előadásai alatt. Ebből is lehet következtetni, hogy a kutatás az Ön számára életbevágó, a megnevezett rektorhelyettesek hatáskörei pedig az Ön által legfontosabbnak minősített szakterületeket fedik le. Hogyan tervezi az új működési struktúrákat?

Józsa János: Egy olyan egyetemnek, mint a BME, kötelező jó színvonalú kutatásokat folytatni. Universitas-ként az ismert és az ismeretlen határán kell mozognunk, és küldetésünk az ismeretlenből egyre többet ismertté tenni, így a tudásunkat szélesíteni. Mindezt úgy, hogy bevonjuk a tehetségesebb hallgatókat is, hogy ők is sajátítsák el ezt a szemléletet, és váljanak tudományos kutatói igényű értelmiségiekké, mind műszaki, mind általános műveltséggel felvértezve. Ezért mondtam a Kutatóegyetemi Napon is, hogy érdemes filozofikus magasságokba emelkedni a saját műszaki tudományterületünkön is (lásd PhD = Philisophiae Doctor), így messzebb jutunk a kutatói pályán is. A spektrum a felfedezőtől a K+F-en keresztül a közvetlen gyakorlati eredményekhez kötődő innovációig, sőt a valósághoz még szorosabban tartozó mérnök-tanácsadásig terjed – ez egy ív: ennek mentén kell dolgoznia az egyetemnek. A legtermészetesebb jelenség, hogy a megbízásokon hallgatók is dolgoznak, akárhol is helyezhető el az adott feladat az említett íven. A Pálinkás József elnök úr által építendő NKFIH, és a Hivatal által kezelt Alap pályázati lehetőségei még nem teljes mértékben ismert rendszer számunkra, de látszik, hogy a finanszírozás jelentős része e rendszeren keresztül lesz elérhető. Sok célirányos javaslatot kell tennünk, és jó értelemben vett lobbitevékenységet kell folytatnunk.

A Műegyetem vezetése illeszkedni tud e hazai és nemzetközi követelményekhez. A Horizont 2020 pályázatai és egyéb célzott keretek állnak rendelkezésre. Már összeültünk és egyeztettünk a három rektorhelyettessel és Kancellár úrral, hogy ezen organikusan összefüggő feladatok első elosztását elvégezzük (Józsa János a Szenátus június 29-i ülésén mutatta be a rektorhelyetteseket, ld. erről szóló tudósításunkat – a szerk.). Hazai és nemzetközi léptékű kutatásokat folytatunk, ahogy már említettem, bekapcsolva a hallgatókat, mindez így együtt jól mutatja, hogy a kutatás, az oktatás és a nemzetközi tevékenységek szervesen összetartoznak, nem választhatók szét élesen. Amíg a nemzetközi szervezetekben és az új projektekben történő részvételünk kialakítása zajlik, addig a nemzetközi rektorhelyettesé a terep, majd az abból eredő oktatási feladatokat átadja az oktatási, a tudományos kutatási feladatokat pedig a tudományos rektorhelyettesnek. Ha pénzügyi-gazdasági vonzatok jelennek meg, akkor a Kancellária legjobb erői is bekapcsolódnak, hiszen így teljesedik ki egy pályázat.

Összetett hozzáállást sejtet a feladatok ilyen megközelítése...

Józsa János: ...és időközben az is kiderül majd – ahogy megismerjük ebben a szerepkörben magunkat, együttműködésünk mikéntjeit és a feladatokat –, hogy a rektorhelyettesek mögött álló szakértői csoportoknak milyen összetételben, milyen jellegű előkészítő munkát kell végezniük.

Ehhez egy strukturáltabb és szélesebb hatáskörű rektori kabinetrendszert képzel el.

Józsa János: Igen. A nemzetközi rektorhelyettest szolgálja ki a Dvorszki László vezette Nemzetközi Igazgatóság, az oktatási rektorhelyettes mögött állnak majd a magyar és a nemzetközi (angol nyelvű) oktatási igazgató vezette stábok. Ugyanis különbséget kell tenni a Szenátus egyébként kiváló tagokból álló bizottságai és az operatív munkát végző stábok között. Számos feladat összegyetemi egyeztetésű és érvényű, tehát nem lehet egyes karok szintjén, elkülönítve viszonyulni hozzájuk, ezeket összintézményi rálátással kell a karoknak közvetíteni. Az angol nyelvű oktatást tekintve az elmúlt pár évben új lendületbe hozott minket a brazil hallgatók fogadása. Továbbá, például kínaiakat fogadunk tárgyalni fizetős hallgatók itteni oktatásáról. Számos ilyen megkeresést kapunk. Figyelemmel kell lennünk a külföldiek itteni tanulását finanszírozó Stipendium Hungaricumra is. Jelentős számú külföldi jelentkezőt kell megcéloznunk, hogy válogathassunk közöttük. Működésképtelen a rendszer, ha csak befektetünk energiát, azután nem diplomáznak e diákok elég nagy létszámban. Ami a tudományos és innovációs rektorhelyettest illeti, mögéje pedig egy, a területéhez tartózó pályázatfigyelő és tartalmi kérdéseket gondozó csoport felállítását tervezem, szintén kvalitásos, tapasztalt vezetővel.

Úgy tudni, hogy lesz egy, a tudomány tekintélyes, de nem kizárólag szenior embereiből álló tanács is.

Józsa János: A Szenátusnak a törvény és az SZMR szerint is van egy tudományos tanácsa, ezt nálunk Stépán Gábor akadémikus fogja vezetni. Ez a testület az egyetem tudományos stratégiájának kidolgozója és gondozója lesz. A szűkebb Rektori Kabinetben pedig a kabinetfőnök mellett lesz egy operatív titkársági feladatokat és egy rektor személyéhez közvetlen kötődő titkársági feladatokat ellátó irányító.

A szavaiból kitűnik, hogy egyrészt erősítené az elitképzést, másrészt többször beszélt a derékhad jelentőségéről is.

Józsa János: Az elitképzés elengedhetetlen, mert távlatosan biztosítanunk kell a professzori gárda utánpótlását, méghozzá úgy, hogy ne legyen zökkenő a PhD fokozat megszerzése után. Tehát, ha nincs közvetlen kormányzati finanszírozás, akkor műegyetemi költségvetésből kell létrehoznunk posztdoktori rendszert, hogy átsegítsük e nehéz időszakon a tehetségeket, hogy aztán eljussanak a pályázásig még komolyabb, például Bolyai-típusú ösztöndíjakra, ami már az MTA doktori cím felé tereli őket. Ez utóbbi birtokában örömmel várjuk őket professzori állásainkra, hiszen elsősorban rájuk számítunk a tanszékek vezetőiként, és bennük látjuk a tudományos iskolák megteremtőit, így a Műegyetemről kialakult kép mindenkori meghatározóit. Ami a mérnökhadtestet illeti, éppen elegendő idő telt el az osztott képzés, a két-, illetve háromlépcsős oktatás (BSc, MSc, PhD) bevezetése (2004) óta, hogy képzésük módszerét kellőképpen kialakítsuk. E három szint már csak azért is egyben kezelendő, mert a Műegyetem azon ritka intézmények egyike, ahol mindhárom képzés jelen van minden karon. Mára a karok nagy része átvizsgálta és korszerűsítette BSc programjait, törekedve például a kontaktórák számának csökkentésére, ami lehetővé teszi az oktatók ideje növekvő részének felszabadítását tudományos munkára, továbbá, ez jó szervezéssel a hallgatókat önálló munkára is szorítja. Több karon már a mesterképzés programjainak áttekintése zajlik, ráadásul, például az ÉMK-n ezt összevontuk a PhD program áttekintésével.

Úgy látja, hogy a karok nyitottak is e változtatásokra?

Józsa János: Igen, mindezt még Jobbágy Ákos korábbi oktatási rektorhelyettes indította. Több mint egy évtized elteltével, ilyen műszaki-technológiai fejlődés mellett ez megkerülhetetlen. Ha pedig ezt elvégeztük, akkor szükségessé válik e korszerűsített programok angol nyelvre ültetése és akkreditáltatása is. Így a külföldi hallgatókat küldő országoknak vagy szervezeteknek nemcsak az angolul éppen elérhető programjainkat, hanem a teljes tananyagot tudjuk ajánlani, mindenféle szűkítés nélkül. Ennek híre fog menni. Így sokkal több hozható ki még a már most is jól menőnek bizonyult brazil kapcsolatból is, állítom.

...ami jelentős többletbevételt is hoz az egyetemnek.

Józsa János: Pontosan. A „tarsolyunkban van”, azaz megvalósítható a nemzetköziesítés, és így könnyedén kielégítjük azon kormányzati igényeket is, hogy a tanórák bizonyos hányadát a magyar hallgatók is angolul hallgassák. A magyar hallgatók számára gyengéd kényszerként elképzelhető, hogy bizonyos órákat csak angolul hirdetünk meg hosszabb távon.

...ez már az intézményfejlesztési koncepció része is?

Józsa János: Így van, mint ahogyan például 2020-tól a Grazi Egyetemen csak angolul lesz hozzáférhető az MSc oktatás. Ehhez ott a hallgatók nyelvtudása már ma is elegendő, az oktatókat kell nyelvileg továbbképezni 2020-ig.

Ugyanígy az intézmény-átalakítás törvényben előírt része lesz az ötfős Konzisztórium. Mi lesz e testület feladata?

Józsa János: Egyelőre úgy tudom, hogy a rektor, a kancellár és három tekintélyes, a Műegyetemhez érdemleges kötődéssel bíró, de nálunk alkalmazásban nem álló szakember lesz a tagja. A legutóbbi hír, hogy tehetünk javaslatot a személyekre, tehát az EMMI-vel közös döntés előtt állunk. Ez nem hangzik rosszul. És még egy: rendületlenül fontos a kancellár és a rektor egyetértésben történő munkálkodása. Arra törekszünk, hogy ezt a rektori kabinetfőnök és a kancellári kabinetfőnök összedolgozása alapozza meg.

Ésszerű és hatékony együttműködésre törekszik a Kancelláriával. Talált is erre nyitottságot és hajlandó is erre?

Józsa János: Úgy van, hiszen praktikusan közelítek a felálláshoz. Az egyetem érdeke a ránk váró nagy feladatok jó elosztása, majd a teljesítés számonkérése a Kancelláriával jó egységben. Az ilyen munka nem szokott egyszerűen menni. Adjunk magunknak egy félévnyi türelmi időt, hogy a mechanizmusokat pörgősre kidolgozzuk, és várjuk azt magunktól, hogy 2016-ot már egy jól működő rendszerrel kezdjük, határozott, de azért rugalmas automatizmusokkal, megfelelő információáramlással, döntésekkel oktatásról, kutatásról, pályázási kérdésekről – itthon és külföldön, kormányzati szervezetekkel, akadémiai intézetekkel, társegyetemekkel, hazai és nemzetközi ipari partnerekkel egyaránt.

Abban egyetértenek Kancellár úrral, hogy a karoknak többet kell beleadniuk a közösbe akár saját bevételükből is, hogy az Egyetem előbbre jusson, és ne csak karok összessége legyen, hanem egy irányba tartó intézményként működjön?

Józsa János: Jónak tűnik, de ez az a front, ahol soha nem szolgáltam eddig, hiszen nem voltam dékán, így nem vettem részt a karok egyezkedésében. Van ilyen terv, igen, ám megfelelő elővizsgálatokat igényel, és lényeges, hogy mindehhez óvatosan, elviselhető lépésekben, kompenzációs tényezők beépítésével kezdjünk neki. Látva idei felvételi létszámunkat, az a tavalyival lényegében megegyezik, egy tudvalevőleg romló demográfiai időszakban, így az intézményünk egyértelmű sikereként könyvelhető el, egyúttal nyugodt őszi félévkezdést tesz lehetővé (alapképzésben az ELTE után a 2. legtöbb hallgatót vette fel a BME, minden képzési szintet egybevéve pedig országosan a 4. helyen áll a BME, az ELTE, az SZTE és a DE után – a szerk). Hozzátenném, hogy az EMMI is beváltotta tavasszal adott ígéretét: lehetővé tették az eredetileg adott kontingenst 240 fővel meghaladó számú MSc-s hallgató felvételét. Bárhogyan is, erős érdekérvényesítés szükséges a különböző szinteken, mindenkitől a maga kompetenciája és ereje szerint.

Az Ön személyében olyan rektor kerül a BME élére, akinek komoly tudományos pályafutása mellett országos ismertsége is van, többek között a vörösiszap-katasztrófa helyreállítási munkáinak tudományos megalapozása okán. Harmadik „vizes” rektorként látja-e szimbolikus jelentőségét annak, hogy a műszaki felsőoktatás fellegvárát a jelen évszázad egyik féltve őrzött, ám fogyatkozó kincsének felhasználása körül munkálkodó vezetőre bízza a fenntartó?

Józsa János: A víz jelentősége az elmúlt években vitathatatlanul növekszik. A területnek Somlyódy László akadémikus mellett egyre erősödő képviselője lettem (a Somlyódy László professzor emeritusszal készült interjúnk itt olvasható – a szerk.). Az elöntési folyamatok – az árvíztől a vörösiszapig – számos felfedező, de nagyon gyorsan gyakorlati alkalmazást nyert kutatási eredmény felmutatását igényelték (ld. a témában készített korábbi interjúnkat – a szerk.). Ezt ismerte el az MTA a levelező tagságommal, és ezt széles szemléletet emelem most át a rektori „magasságba”.

Nem tart attól, hogy nem lesz ideje kutatni?

Józsa János: A Humánpolitikai Szabályzat nyár eleji módosítása nyomán tanszékvezető maradok, a tudományos kutatási kötelezettségeimet megtartva. Azon feladatokat, amelyek ellátása összeférhetetlen a rektori kinevezésemmel, átadtam egy hivatalosan megbízott tanszékvezető-helyettesnek. Így élő és szerves kapcsolatban vezetem továbbra is a tanszéki kutatásokat. A szakterületünkön ismernek, így a projektek megszerzése, a projektcsapat kialakítása és a végén a projektek „eladása” még mindig erősen kötődik a személyemhez. Természetes, hogy a napi feladatoktól el fogok távolodni, ám egyúttal rektori tekintélyemmel többet tudok tenni, azaz, a végeredmény legalább ugyanolyan színvonalú maradhat. 2016 végéig még akadémiai kutatócsoport-vezető is vagyok, akkor jár le az ötéves mandátumunk. De már van olyan szakmailag erős egyetemi tanár kollégám, aki ezt át tudná venni.

A Kutatóegyetemi Kiemelt Kutatási Területeknél is figyelünk a kari sajátosságok kiaknázására csakúgy, mint a karok közötti előnyös együttműködések kialakítására (Dunai Lászlóval és Józsa Jánossal készített interjúnk a 6. KKT-ról itt olvasható – a szerk.). Itt és most újra köszönöm Péceli Gábor rektor úr szívós szervezői tevékenységét a KKT-k felállításában és működtetésében (ld. a Fókuszban a Műegyetem címmel rendezett konferenciáról szóló tudósításunkat – a szerk.). Itt említem meg, hogy kutatóegyetemi státuszunk fenntartására, az e keretben megkezdett kutatási tevékenységeknek, ha nem is továbbfejlesztésére, de legalábbis mozgásban tartására a napokban kaptuk meg az EMMI-től a kicsit több mint félmilliárd forintos éves támogatást. Tavaly ez az év vége előtt nem sokkal futott be, örülünk, hogy most a tanévet már ennek birtokában tudjuk indítani.

Arra készül, hogy a rektori székkel járó „magasztos küldetést” egyszerre kutatóként és tudománymenedzserként tölti be? Hol képzeli el magát három év múlva?

Józsa János: A terveket nem a hároméves futamidőhöz kell illeszteni, inkább azt kell nézni, hogy a tartalom hány év alatt váltható valóra. Bizonyos terveink eredményei három év múlva már láthatókká válnak, más terveink még a megvalósítás folyamatában lesznek. Tehát egyszerre állunk hozzá rövidtávon és távlatosan. Ez utóbbi azonban nem azt jelenti, hogy egy második három éves futamidőre tervezünk, hanem inkább egy kerek, teljes évtizedre nézünk előre.

-TJ-

Fotó: Philip János