Hírfolyam
„Az űrkutatás olyan színes terület, amelyen ki tud teljesedni egy tudományos életpálya”
2015. 06. 29.A BME új díszpolgára vall az űrrepülésről, az azt követő 35 évről és a jövő lehetőségeiről.
„A magyar űrkutatás nagyon komoly múlttal rendelkezik, sok szálon kötődik a Műegyetemhez. Az űrkutatásból lemaradni, kimaradni hihetetlen nagy hiba lenne, ezért ennek a tevékenységnek a támogatását a politikának, a különböző minisztériumoknak fel kell vállalnia” – jelentette ki Farkas Bertalan.
Az első magyar űrhajós szerint „ma örülhet egy olyan ország, amelynek a kutatómérnökei eljutnak odáig, hogy különböző fedélzeti technikákat tudnak küldeni az űrbe mesterséges műholdak fedélzetén. A BME-n fejlesztett Masat-1 nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítmény.”
Farkas Bertalan a Masat-1 fejlesztőcsapatával 2011-ben
A nyugállományú dandártábornok úgy véli, Magyarország csatlakozása az ESA-hoz döntő jelentőségű. A 2015. februári csatlakozási ünnepségen büszkén hallgatta, hogy űrrepülése ténye és akkori kutatási programjának kidolgozása is hozzájárult a magyar űrkutatás elismeréséhez – idézte fel.
„Nagyon sokan végeztek, dolgoztak itt a BME-n azok közül, akik az 1980-as űrkutatási programban részt vettek és akikkel szakmai kapcsolatok révén barátságok is kialakultak. Ha nem itt tanulok, talán semmi kötődésem nem lett volna e területhez. Amikor a Műegyetemre jöttem, olyan tantárgyakat szerettem volna tanulni, amelyekkel a közelébe kerülhetek a felkészítésnek egy második űrrepülésre” – mesélte a BME-n 1986-ban közlekedésmérnöki oklevelet szerzett űrhajós.
Farkas Bertalan és Magyari Béla 1986-os államvizsgája a BME-n. Fotó: Lévai Zoltán
Az űrhajósok sikeres államvizsgájának ünneplése a J épület egyik szobájában. A kép bal szélén Detrekői Ákos volt rektor, mellette Magyari Béla, közepén Farkas Bertalan, mellette szemüvegben Lévai Zoltán.
Farkas Bertalan több karon is megtalálta azokat a területeket, amelyek kapcsolatba hozhatók a világűrrel. „Végül azért választottam a távérzékelést, amelynek a világon mindenben hihetetlenül fontos szerep jut, mert a világűrből sok-sok olyan információt kaphatunk, amit azután tovább kell terjeszteni a különböző szakemberek között. Jó, hogy kialakultak olyan szakterületek, amelyek az adott feladatnak megfelelően dolgozzák fel a kapott információt, és azokat felelősséggel teszik le a döntéshozók asztalára a repülésbiztonságtól a településfejlesztésen, az útvonaltervezésen, a halászaton át a meteorológiáig” – vallott az űrkutatás sokszínűségéről.
„Eltelt 35 év, de az emberek nem felejtettek el. Meghívnak iskolákba, óvodákba, egyetemekre, művelődési házakba, minden korosztályt érdekel az űrrepülés. A gyerekek nagyon felkészültek, jó kérdéseket tesznek fel, nagyon sokan szeretnének űrhajósok lenni” – mesélte mosolyogva Farkas Bertalan, felidézve egy emlékét is, amikor sok évvel korábban Tégláson tartott egy előadást, amely után az egyik gyermek azzal ment haza, hogy ő is vadászpilóta lesz. Később találkozott az álmát megvalósító fiatalemberrel, aki elmondta neki: "Én azért lettem vadászpilóta, mert nagyon megtetszett, amit Te akkor elmeséltél.”
Farkas Bertalan a BME 2015. május 30-i ünnepi szenátusi ülése előtt Frank Fritzek tiszteletbeli doktorrá avatott drezdai professzor kislányával
„Az űrkutatás, a repülés iránti érdeklődés a csillagászatból fakad” – vélekedett Farkas Bertalan, hozzátéve, hogy unokái a Föld térképén mutatják a nagypapa repülési útvonalát, és mindketten űrhajósok szeretnének lenni. Amikor egy alkalommal meghívták őt az óvodájukba, a két fiú helyette mesélte el a többieknek, mit jelent a gravitáció, a súlytalanság vagy a rakétatechnika.
„Faltam Verne könyveit, nagyon érdekelt, ahogyan elképzelte az űrkutatást. Lehet, hogy a sci-fi vitte sok mindenben előre a tudományt és a kutatást” – vetette fel Farkas Bertalan, aki szerint a mai gyerekek számára nagy előny, hogy nemcsak a könyvekhez jutnak hozzá az űrkutatásról, hanem olyantól is élőszóban hallhatnak róla, aki ott járt. Az első magyar űrhajós szerint egy gyermek érdeklődési köre, majd pályaválasztása szempontjából is nagyon fontos a szülői háttér, és a pedagógusok biztosította lehetőségek a választáshoz. Ahhoz, hogy valaki űrhajós lehessen, elsősorban tanulni, még többet tanulni, sportolni, nyelvet tanulni kell, és nagyon izgalmas, sok tanulással egybekötött évtizedek után talán eljuthat oda – ismétli Farkas Bertalan, amikor erről kérdezik. Példaként említette, hogy az ESA másfél-két évvel ezelőtt szervezett kiválasztási programot, ahol a majdnem 8800 jelentkezőből 12 jelöltet választottak ki. „Ott nincs lobbi, ott megmérettetődsz.”
A kiválasztás folyamatát részletezve felhívta a figyelmet arra, hogy a választás szempontjai is változtak már a hetvenes évek óta. Manapság még inkább előtérbe helyezik a pszichés teherbíró képességet. „Több nemzet űrhajósai repülnek együtt, mindenki a ma tradícióit, szokásait benne viszi tudat alatt is. Ám a csapatmunkának nagyon összehangoltnak kell lennie. Már akkor nagyon komolyan mérték a pszichés terhelést, amikor vadászpilótának választottak ki, számomra az űrhajózással járó terhelés ezért volt könnyebben elviselhető. Mint vadászrepülő is együtt, csapatban dolgoztunk, de az űrben ennek még nagyobb jelentősége van. Ott az együtt-gondolkodás a kötelező.”
Farkas Bertalan a BME-n tartott Űr-lépték című konferencián is elmondta: nagy álma, hogy segítsen a második magyar űrhajós felkészítésében. „Akár fiú, akár lány” – tette hozzá most. Azon is dolgozik, hogy meggyőzze a politikusokat az űrkutatásban történő magyar részvétel jelentőségéről. Nemrég újabb tudományos feladatot is vállalt: a Semmelweis Egyetem Honvéd-, Katasztrófa- és Rendvédelem Orvostan Tanszékével együttműködésben egy távmenedzselt egészség- és életvédelmi rendszer fejlesztésének tesztelésében vesz részt.
„Én akkor repülhettem volna újra, ha erre van pénz és van új tudományos kutatói program. Biztos vagyok abban, hogy előnyben lettem volna, az oroszok és az amerikaiak is biztosították volna a lehetőséget számomra” – idézte fel megvalósulatlan űrrepülési terveit, ma már megbékélve a megváltoztathatatlannal. Nem tartja ugyanakkor elképzelhetetlennek, hogy Kína űrprogramja idővel alternatívát nyújthat a magyar űrhajósok számára. Arra is lát, igaz, egyelőre nagyon kevés esélyt a jövőben, hogy magáncégek biztosítják egy újabb űrrepülés anyagi fedezetét a magyar állammal közösen.
|
„Az űrből történt leérkezésünk után parancsnokom, Valerij Kubaszov azt mondta: kapsz majd rengeteg kitüntetést az életben, de egyet fogadj el tőlem: veled bármikor újból szívesen a világűrbe mennék” – emlékezett a visszaérkezés felemelő pillanataira Farkas Bertalan a BME dísztermében rendezett Űr-Lépték tudományos konferencián. Az első magyar űrhajós méltatása mellett a kiváló magyar eredményekre emlékeztek az egykori programokat megalkotó kutatók.
„A kudarc nem lehet alternatíva” – idézte a szállóigévé vált szavakat az Apolló 13 című filmből Kara Ákos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára. „E mondat kifejezi az űrkutatás ars poeticáját: az űrrel foglalkozó szakemberek csak egy módon foghatnak munkájukhoz: sikerülni fog!” Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy a magyar mérnökök az ESA-tagság segítségével még nagyobb eredményeket fognak elérni, mint tették azt a múltban. |
„A Műegyetem számára nagy megtiszteltetés, hogy e megemlékezés és konferencia jegyében együtt idézhetjük fel a 35 évvel ezelőtti sikeres űrutazást és üdvözölhetjük Farkas Bertalant” – hangsúlyozta Péceli Gábor rektor a ceremónián. „Büszkék vagyunk arra, hogy ő is egykori hallgatónk, hiszen mérnöki oklevelét nálunk szerezte, és az elmúlt években folyamatos szakmai kapcsolatot ápoltunk vele. Örülünk, hogy tudományos és diplomáciai tevékenysége során soha nem feledte az egyetemünkhöz fűződő kötelékeit.”„Az űrtevékenység annyira sokrétű, hogy mindenki megtalálhatja a neki való területet attól függően, kinek mihez van kedve és tehetsége. Aki a világűrt is megcélozza, ott ’sorban állás’ van. Kitartásra van szükség, van olyan európai űrhajós, akinek 12 év után sikerült. Aki ezt komolyan gondolja, annak menni fog. Még ha nem is lesz belőle űrhajós, az űrkutatás annyira szép terület, hogy ebben ki tud kiteljesedni egy tudományos életpálya” – üzent az első magyar űrhajós az érdeklődő fiataloknak, kiemelten a BME hallgatóinak.
„Fantasztikus barátság fűz össze bennünket, amit ápolunk” – mesélte Farkas Bertalan az űrhajósok 554 fős közösségéről, amelynek tagjaiból kb. 100-an már nem élnek. „Olyan élmény köt össze bennünket, amely nagyon keveseknek adatik meg. A világűrben nincsenek határok, nem kell útlevél, csak az egymás iránti tisztelet és barátság” – vélekedett.
Űrhajósok együtt az Űr-Lépték konferencián a Műegyetem aulájában. Fotó: Muray Gábor
„Most egy újabb csapat tagjainak sorába emeltek. Megtiszteltetés, hogy a BME díszpolgárai közé tartozhatok, és nagyon büszke vagyok, hogy itt végeztem” – mondta végezetül Farkas Bertalan. „A mostani elismerés is arra sarkall, hogy amiben lehet, álljak ki mellettük és értük.”
A 65 éves Farkas Bertalan ma is aktív életet él: repül, síel, teniszezik, de „jöhet minden, ami gömbölyű” alapon űzi a focit, a röplabdát, a tekét, a bowlingot. Szereti a nagy mélységeket és magasságokat. A világűrben 350 kilométeres magasságig, a tengerben búvárkodva 23 méteres, egy szénbányában pedig 600 méteres mélységig jutott.
„Talán túl korán kaptam az élettől, a sorstól a lehetőséget” – merengett a BME új díszpolgára a 35 évvel ezelőtti űrrepülésre gondolva. „Ez olyan csúcs, amelynek a közelében jó lenne még hosszan megmaradni.”
-BK-
Fotó: Philip János
Kiemelt kép: Muray Gábor