„A jövőben is tekintsék szívügyüknek a Műegyetemet!"

Kitüntetések átadása, tiszteletbeli és egyetemi doktorok avatása, és habilitációs oklevelek ünnepélyes kiosztása szerepelt a BME ünnepi szenátusi ülésének napirendjén.

„Senatus universitatis!" – szólította a Szenátus nyilvános ülésének résztvevőit a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogarnoka. Elfoglalta helyét Péceli Gábor rektor, Barta-Eke Gyula kancellár, az egyetemi karok vezetői (balról jobbra: Dunai László dékán, Czigány Tibor dékán, Sipos András dékánhelyettes, Faigl Ferenc dékán, valamint Levendovszky János dékánhelyettes, Varga István dékán, Pipek János dékán, Láng Benedek dékánhelyettes) és Huszthy Péter, az Egyetemi Habilitációs Bizottság és Doktori Tanács elnökhelyettese. Mindannyian talárban, fehér kesztyűben, hivatali lánccal jelentek meg. Az elnöki asztalnál kapott helyett Daku Dávid, az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöke is.

Felhangzott a Himnusz és a „Gaudeamus igitur” az egyetem kórusának előadásában. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusának nyilvános ünnepi ülését Péceli Gábor rektor nyitotta meg.

Az ünnepi ülés első napirendi pontja hagyományosan „A BME Díszpolgára” cím adományozása. Idén a Szenátus döntése nyomán, Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Tarics Sándor, az egyetem egykori hallgatója, oktatója és egyben a világ legidősebb olimpiai bajnoka, valamint Varga István, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Farkas Bertalan, az egyetem egykori hallgatója, az első magyar űrhajós kapta a kitüntetést. A Szenátus az Egyetem Díszpolgára címet adományozhatja mindazon „személyeknek, akik támogatásukkal, tevékenységükkel, az Egyetem érdekeit képviselő magatartásukkal, kiemelkedő mértékben hozzájárultak az Egyetem oktatási és kutatási feladatainak jobb ellátásához, nemzetközi elismertségének öregbítéséhez.”

„Meghatódva gondolok vissza a BME-n töltött időre, nehéz szívvel hagytam itt az Alma Matert” – hangsúlyozta köszönőlevelében az 1948 óta az Amerikai Egyesült Államokban élő, idős kora és egészségi állapota miatt távolmaradt Tarics Sándor. A BME új díszpolgára szerint az itt szerzett alapos szakmai tudása tette képessé a helytállásra szakmájában. „Akárhányszor idelátogattam az egyetemre, mindig úgy éreztem, mintha hazajönnék” – fogalmazott a szeptemberben 102. születésnapját ünneplő Tarics Sándor.

Tarics Sándor 2001-ben vette át Detrekői Ákos rektortól a BME Egyetemi Tanács tiszteletbeli tagja címet

Tarics Sándor, az 1936-os olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagja először segédoktatóként dolgozott Egyetemünk Geodéziai Tanszékén 1936-1938 között. 1947-ben sikeres habilitációja alapján magántanári képesítést szerzett a „Geodéziai számítások és eszközei” tárgykörből. 1948-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, szakmai sikereit itt érte el. Indiana államban egyetemi magántanári kinevezést kapott, majd 1951-től San Franciscóban egy mérnöki irodában dolgozott. Vezetésével készítették el a nagyváros új föld alatti vasúthálózata öt állomása, valamint számos más épület és lakóház terveit. Közben vendégprofesszorként oktatott a Kaliforniai Egyetemen is. 1978-ban fejlesztettek ki egy földrengésbiztos rendszert, amely függetleníti az épületeket a talajmozgás hatásaitól. Ebből az újításból később széleskörűen alkalmazott szabadalom lett. Tarics Sándor tagja az Amerikai Mérnökök Egyesületének, az ENSZ Földrengésügyi Szak­bizottsá­gának és több amerikai tudományos-szakmai szervezetnek. A Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja. Érdemeit Amerikában több kitüntetéssel is elismerték (részlet a laudációból).

„Fizikailag itt vagyok Önökkel, de lélekben már negyedik napja fent járok a világűrben” – utalt Farkas Bertalan az 1980. május 26-án kezdődött űrutazására, amelyet a Műegyetem tudományos konferenciával ünnepelt a szenátusi ülés előtti napokban. Az első magyar űrhajós „csodálatos kitüntetésnek” tartja a BME Díszpolgára címet. Farkas Bertalan úgy fogalmazott: bárhol járt a világban, sosem feledkezett el a Műegyetem megemlítéséről. A BME új díszpolgára felajánlotta „ösztökélő kapcsolatait” a második magyar űrhajós felkészítéséhez.

Farkas Bertalan vadászpilóta, nyugalmazott dandártábornok, az első magyar űrhajós. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola elvégzését követően repülőtiszti kiképzést kapott a Szovjetunióban. 1972-től 1978-ig a pápai repülőtéren szolgált a magyar légierő tisztjeként, ahol 1976-tól első osztályú vadászpilóta lett. Magyar űrhajósjelöltként 1977 májusában válogatták ki négy társával a vadászpilóták közül. 1978 és 1980 között Magyari Bélával a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt, majd 1980. május 26-án – éppen 35 évvel ezelőtt – a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe Valerij Kubaszov parancsnokkal. Az utazás során számos tudományos kísérletet végzett el és berendezést próbált ki, amelyek közül néhány fejlesztésében Egyetemünk is részt vett. 1986-ban a BME Közlekedésmérnöki Karán gépészmérnöki oklevelet szerzett, és még ugyanattól az évtől 1991-ig a MTA Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában dolgozott vezetőségi tagként. 1995-ben dandártábornokká léptették elő a Magyar Honvédség repülőszemlélő-helyettese beosztásban, 1996-1997-ben pedig katonai attasé volt Washingtonban. Munkásságával nagyban hozzájárult a Műegyetem nemzetközi elismertségéhez (részlet a laudációból).

A Szenátus tiszteletbeli doktori, tiszteletbeli mesteri címet adományoz a műegyetemi hagyományok szerint azoknak a nemzetközi tekintélyt szerzett tudósoknak, akik kiemelkedő egyéni tudományos teljesítményük mellett a BME oktató-nevelő és tudományos munkáját hathatósan segítve hozzájárultak az egyetem kül- és belföldi megbecsüléséhez.

Idén Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Harald Kainz professzor az építőmérnöki tudományok tudományág terén kifejtett, nemzetközileg is kimagasló tevékenységéért, Sipos András, az Építészmérnöki Kar dékánhelyettese előterjesztésére Philip John Holmes professzor a matematika- és számítástudományok tudományág terén kifejtett, nemzetközileg is kimagasló tevékenységéért, Faigl Ferenc, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja előterjesztésére John Paul Perdew professzor a kémiai tudományok tudományág terén kifejtett, nemzetközileg is kimagasló tevékenységéért, valamint Levendovszky János, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánhelyettese előterjesztésére Frank Fitzek professzor az informatikai tudományok tudományág terén kifejtett, nemzetközileg is kimagasló tevékenységéért részesült e címben.

Prof. Harald Kainz grázi egyetemi tanárként, tanszékvezetőként, dékánként és az utóbbi években rektorként hosszú ideje töretlen kezdeményezője és sikerre vivője a BME Építőmérnöki Karral való tudományos tehetséggondozó, hallgatói mobilitási és szakkollégiumi továbbképzési együttműködési projekteknek, magas impakt faktorú publikációknak. A professzornak továbbá kulcsszerepe volt a BME, a grázi, a zágrábi és a ljubjanai műegyetemek konzorciumaként CEEPUS-keretben működő „Geo-Engineering and Water Management” című doktori program létrehozásában. Rektori teendői mellett is szívesen vállalta előadások megtartását a budapesti kurzusokon. 2000-ben történt tanszékvezetői kinevezése óta egyetemünk számos hallgatójának biztosított lehetőséget diplomamunka készítésére az általa vezetett intézményben. Közreműködése meghatározó mértékben járult hozzá, hogy karunk részese Európa nagy szennyvíztisztító telepei tervezésére, üzemeltetésére és gazdaságossági kérdéseire irányuló alapkutatási-fejlesztési fő áramlatának (részlet a laudációból). Harald Kainz beszédében a BME Építőmérnöki Kar egyetemi tanáraival, Somlyódy László és Józsa János akadémikussal folytatott sikeres közös oktatási-kutatási tevékenységét emelte ki. 

Philip John Holmes a Princeton Egyetem professzora, az alkalmazott mechanika és matematika kimagasló tekintélyű, rendkívül nagy hatású kutatója, világviszonylatban a szakterület meghatározó alakja. Holmes professzor publikációs tevékenysége és annak hatása szakterületén belül, de azon kívül is kiemelkedő. John Guckenheimerrel közösen írt, a nemlineáris rezgésekről és bifurkációkról szóló könyve mérföldkőnek számít a nemlineáris dinamikában. 2013-ban az Amerikai Matematikai Társulat Leroy P. Steele díjában részesült. Holmes professzor közel három évtizede ápol szoros kapcsolatot a magyar tudomány képviselőivel, ezen belül különösen a BME kutatóival. 2001-ben az MTA tiszteleti tagnak választotta (részlet a laudációból). Philip John Holmes beszédében izgalmasnak és motiválónak nevezte kutatási területét.

John Paul Perdew tudományos karrierje 1971-ben a torontói egyetemen kezdődött, majd 1974-77 között David Langreth vezetésével a Rutgers Egyetemen folytatódott. A Tulane Egyetemen 1977-től fizika kurzusokat tartott, kilenc doktoráns és 11 posztdoktor témáját vezette. 1996-ban kezdődött együttműködése a BME-vel, folyamatosan támogatta az itt folyó sűrűségfunkcionál elmélettel kapcsolatos kutatást. 2004-ben bekapcsolódott a BME VBK doktori képzésébe is, 2005 óta pedig több mint 40 tudományos közleménye jelent meg itteni társszerzőkkel. 2011-ben az USA Tudományos Akadémiájának tagjává választották. 2012-ben elnyerte az Anyagtudomány Kutatási Társaság díját. 2013-tól a Temple Egyetemen dolgozik, a Tudományos és Műszaki Kar Laura H. Carnell díjas fizika és kémia professzora és az Anyagtudomány Elméleti Központ alapító igazgatója. Alexander von Humboldt Professzori díjas (részlet a laudációból). John Paul Perdew professzor beszédében méltatta azt a speciális együttműködést, amelyet a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karával kialakított.

Frank Fitzek professzor a Drezdai Műszaki Egyetem Kommunikációs Hálózatok Tanszékének, valamint az 5G mobil németországi laboratóriumának vezetője. Először a Ferrarai Egyetem (Olaszország) majd az Aalborgi Egyetem (Dánia) professzora. Az Egyesült Államokban az MIT és Arizonai Állami Egyetem meghívott oktatója. Fiatal Kutatói Díjat kapott Dániában, illetve a Nokia Kitüntetést 2007 és 2011 között számos alkalommal, míg 2012-ben a Vodafone Innovációs Díjat. Jelentős kutatáshasznosító cégeket alapított Németországban és az Egyesült Államokban. A BME VIK-el közös doktori programot dolgozott ki, mind az Aalborgi, mind a Drezdai Műszaki Egyetemen és szakmai vezetése alatt számos műegyetemi hallgató szerzett már fokozatot. Frank Fitzek professzor forradalminak minősítette a telefonos és internetes hálózatokkal kapcsolatos kutatásokat, és kiemelte, hogy e munka révén a technológiai újítások gyorsan a mindennapi élet részeivé válhatnak.

„Viseljék olyan büszkén Egyetemünk tiszteletbeli doktori címét, amilyen büszkék vagyunk mi is Önökre. Továbbra is tartsák a kapcsolatot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel” – kérte Péceli Gábor rektor.

Harmadik napirendi pontként az egyetem legrangosabb kitüntetése, a József Nádor Emlékérem átadása következett.

A díjazottak kimagasló oktató-nevelő és tudományos munkájuk, és a Műegyetem fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységükért kapták a rangos elismerést. A kitüntetésben öten részesültek: Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Somlyódy László, a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék professzor emeritusa; Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Ginsztler János, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék professzor emeritusa; Faigl Ferenc, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja előterjesztésére Pokol György, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék egyetemi tanára; Levendovszky János, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánhelyettese előterjesztésére Sallai Gyula Antal, a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék egyetemi tanára; Varga István, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja előterjesztésére Lovas Antal, a Gépjárművek és Járműgyártás Tanszék címzetes egyetemi tanára.

Somlyódy László a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék korábbi tanszékvezetője, jelenleg professzor emeritusa, az MTA, valamint több más hazai és külföldi akadémia tagja. Korábban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ kutatója, igazgatója és főigazgatója, az International Institute for Applied Systems Analysis vízzel, illetve környezettel foglalkozó programjának vezetője. Emellett számos szakmai közéleti tisztséget töltött be, valamint több jelentős nemzetközi tanácsadó testület tagja. A Műegyetemen végzett iskolateremtő oktatási munkásságával, magas szintű tehetséggondozással, valamint kiemelkedő, nemzetközileg is elismert tudományos tevékenységével, jelentősen hozzájárult Egyetemünk tudományos tekintélyének és a magyar tudomány külföldi jó hírének növeléséhez (részlet a laudációból).

Ginsztler János közel 50 éve végez a BME-n iskolateremtő tudományos munkát és oktatja, neveli a fiatal gépészmérnök generációkat. Munkáját nemcsak kiváló oktatóként, nemzetközi hírű tudósként, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként, a Magyar Mérnökakadémia elnökeként, a Magyar Szabványügyi Testület elnökeként, a Gépipari Tudományos Egyesület elnökeként, hanem tanszékvezetőként, rektorhelyettesként és a Mérnöktovábbképző Intézet igazgatójaként is végezte. Az ő nevéhez fűződik az első Erasmus-szerződés. Ginsztler professzor egyet jelent a BME nemzetköziségének fejlődésével, a külföldi diákok számának növekedésével, a nemzetközi szervezetekbe való bekerüléssel, az euro mérnöki diploma magyarországi meghonosodásával. Ginsztler János Széchenyi-díjas akadémikust kiemelkedő nemzetközi eredményei elismeréséül az európai akadémia is a tagjai közé választotta (részlet a laudációból).

Pokol György egyetemi tanárt, a VBK korábbi dékánját a Műegyetemen végzett sokéves kiemelkedő vezetői, oktatói és tudományos tevékenysége alapján javasoljuk a József Nádor Emlékérem kitüntetésre. Pokol György 1973 óta dolgozik a Műegyetemen, 1994-től egyetemi tanár. Öt és fél éven oktatási dékán-helyettes, 2003-tól, tíz éven át a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja volt. Jelentős szerepe volt a kreditrendszer bevezetésében, részt vett a lineáris kétfokozatú oktatás (BSC/MSc) országos és kari bevezetésében. Dékánsága alatt további két új mesterszak – Gyógyszervegyész-mérnöki MSc, Műanyag- és száltechnológiai MSc – létesült és indult el. 2008 óta a rektor megbízásából az egyetemi tehetséggondozást felügyeli. Kutatásai a szilárd anyagok tulajdonságainak megismeréséhez kapcsolódnak, amely területen nemzetközi elismerést kiváltó eredményeket ért el. Elnöke és titkára volt az Európai Termoanalitikai és Kalorimetriás Szimpózium (ESTAC) tudományos bizottságának (részlet a laudációból).

Sallai Gyula professzor pályafutása hozzájárult a BME hazai és nemzetközi elismertségéhez. A mérnöki menedzsment szakterületen iskolateremtő, rektor-helyettesként szervezési és stratégiaalkotó tevékenységet végzett. A hazai távközlő hálózat korszerűsítésében, az infokommunikációs stratégiai és szabályozási kultúra kibontakozásában meghatározó tudományos és szakmai vezető szerepet játszott. Sikeres, nagy hatású vállalati karrierről váltott egyetemi oktatói és vezetői feladatokra. Tudását rendszerező, átadni szerető és tudó, stratégiai gondolkodású iskolateremtő szakember és felsőfokú pedagógus, aki körül pályája során rendszeresen kialakult a gondolatokat továbbvivő mag. Sokrétű tapasztalatai nagyban gazdagították az egyetemet. Professzor emeritusként is aktív, mind az oktatásban, mind a kari szakmai-tudományos közéletben (részlet a laudációból).

Lovas Antal 1967-ben szerzett vegyész diplomát az ELTE-n, ezt követően az MTA KFKI Szilárdtestfizikai Intézetében helyezkedett el, ahol vezető kutatói feladatokat is ellátott. 1997-től a Közlekedésmérnöki Kar főállású egyetemi docense, egészen nyugdíjazásáig. Kiemelkedő kutatásai eredményeit fémolvadékok gyorshűtésével, fémüvegek előállításával, valamint gyorshűtött ötvözetek alkalmazásának előkészítésével érte el. 1979-ben Jánossy-díjat kap, 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1992-ben védte meg kandidátusi disszertációját, 2015-ben MTA doktori címet szerzett. Számos fizikai és műszaki közlemény társszerzője, nemzetközi konferenciák szervező- és programbizottsági tagja, meghívott előadója, kandidátusi és PhD dolgozatok, különféle pályázatok, szakcikkek referense, valamint kilenc sikeresen megvédett PhD dolgozat témavezetője (részlet a laudációból).

„Nagy örömmel tettünk eleget és nyújtottuk át Önöknek az Emlékérmet. Kivívták Egyetemünk elismerését, és bízunk benne, hogy a jövőben is szívügyüknek tekintik Egyetemünket” – gratulált a kitüntetetteknek Péceli Gábor rektor.

 

Negyedik napirendi pontként a BME vezetője adta át a Szenátus nevében a Sztoczek József Emlékérmet azoknak az egyetemi munkatársaknak, akik az igazgatásban, a gazdálkodásban, az üzemeltetésben és fejlesztésben több éven át nyújtott teljesítményükkel kiemelkedően szolgálták a Műegyetem érdekeit. A kitüntetésben hatan részesültek:

Balogh Attiláné, a BME Gazdasági Osztályának gazdasági ügyintézője, Egyetemünk szabályszerű és naprakész bankforgalmi feldolgozási és elszámolási rendjének kialakításában és folyamatos biztosításában nyújtott, több évtizeden át végzett lelkiismeretes munkája elismeréseként.

Kisdeákné Virág Violetta, a Központi Tanulmányi Hivatal szakértője, az Egyetemünkön használt tanulmányi rendszerek kialakításában és üzemeltetésében végzett, több mint két évtizedes önálló, áldozatos munkájának elismeréséül.

Megyeri Zsuzsanna Mária, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Lágymányosi Könyvtárának könyvtárosa, az Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán végzett több évtizedes kreatív, magas színvonalú könyvtárosi munkájáért.

Miklós Vilmosné, a Gépészmérnöki Kar Gép- és Terméktervezés Tanszékének igazgatási ügyintézője, 15 éven át tartó, a tanszék mindennapi működését támogató lelkiismeretes és pontos munkájáért.

Pintér Kálmán, Egyetemünk Beruházási és Karbantartási Osztályának igazgatóhelyettese, az Egyetem épületeinek állagmegóvása, rekonstrukciója, korszerűsítése érdekében, közel 40 éve végzett elhivatott munkájáért.

Vojtkó Lászlóné, az Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékének gazdasági ügyintézője, a tanszék titkárságán kifejtett több évtizedes kiváló és állhatatos munkájának elismeréséül.

 

Az ötödik napirendi pont keretében a BME rektora Daku Dáviddal, az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnökével közösen adta át az „Egyetemi Ifjúságért” (Pro Juventute Universitatis) kitüntetést azoknak, akik a hallgatók érdekében hosszabb időn keresztül kiemelkedő tevékenységet végeztek, valamint „A Műegyetem kiváló oktatója” kitüntetést azoknak az oktatóknak, akiket az összes általuk oktatott kurzuson együttvéve legalább 100 hallgató véleményezett, és a kialakult sorrendben az első öt helyen szerepeltek.

Az „Egyetemi Ifjúságért” kitüntetésben idén ketten részesültek:

Jobbágy Ákos oktatási rektorhelyettes, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének egyetemi tanára, aki oktatóként, tanszékvezetőként és rektorhelyettesként is a hallgatóság iránt tanúsított konstruktív hozzáállásáról tett tanúbizonyságot. Mind az egyetemi, mind a kari bizottságokban kooperatívan és építő szándékkal áll az oktatási kérdésekhez, a hallgatókat hátrányosan érintő szabályozásokat, gyakorlatokat kiemelt fontossággal kezeli, az ezekre vonatkozó megoldások keresésében tanúsított nyitottsága példa értékű (részlet a laudációból). Jobbágy Ákos később veszi át a díjat.

Szabó Tibor rektori tanácsadó, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékének adjunktusa, aki a BME hallgatójaként már az intézményi hallgatói mozgalom szervezetté válása során is elévülhetetlen érdemeket szerzett a hallgatói önkormányzat megszilárdításában, egyetemi integrációjában és struktúrájának kialakításában való közreműködésével. Főtitkárként erősítette a hallgatók és az egyetem vezetése közötti kapcsolatot, valamint építő jellegű kritikákkal látta el a mindenkori Egyetemi Hallgatói Képviseletet, ezzel hozzájárult a BME hallgatói mozgalmának további fejlődéséhez. A kitüntetést több évtizedes tevékenységéért kapja (részlet a laudációból).

 

Az elmúlt két féléves munkájuk alapján „A Műegyetem kiváló oktatója” elismerést vehették át:

Bajnóczy Gábor, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Kémiai és Környezeti Folyamatmérnök Tanszékének egyetemi docense

Bárdné Feind Teréz, az Építészmérnöki Kar Építészeti Ábrázolás Tanszékének egyetemi docense

Bűdyné Rózsa Ildikó, a Gazdaság­ és Társadalomtudományi Kar Pénzügyek Tanszékének adjunktusa

Ekler Péter, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének adjunktusa

Horváthné Tóth Brigitta Krisztina, az Építőmérnöki Kar Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének adjunktusa

Kossa Attila, a Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanikai Tanszékének adjunktusa (távollétében)                     

Molnár Zoltán Gábor, a Természettudományi Kar Algebra Tanszékének tanársegédje

Oroszné Perger Mónika, a Gazdaság­ és Társadalomtudományi Kar Ergonómia és Pszichológia Tanszékének adjunktusa

Szabó József, az Építőmérnöki Kar Út- és Vasútépítési Tanszékének adjunktusa (távollétében) 

Tuchband Tamás, az Építőmérnöki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszékének tanársegédje

„Gyümölcsöztessék megszerzett tudásukat, magas szintű oktatói képességüket újabb és újabb mérnök nemzedékek ismereteinek gyarapítása révén hazánk és az egész emberiség javára – adta át a szenátusi ülés következő napirendjeként a habilitációs okleveleket Péceli Gábor rektor Huszthy Péter, az EHBDT elnökhelyettese jelentése után. A dokumentumot eredményes tudományos, alkotó és szakirodalmi tevékenységükért, valamint magas szintű oktatói készségükért kapták építőmérnöki tudományokban, földtudományokban, gépészeti tudományokban, kémiai tudományokban, villamosmérnöki tudományokban, fizikai tudományokban, valamint matematika- és számítástudományokban.

Habilitációs oklevelet kaptak:

Dobránszky János (rozsdamentes acélok hegeszthetőségének kutatása), Ferenczi Miklós (matematikai logika területén végzett kutatások), Hell Zoltán Károly (új fémkatalizátorok szerves kémiai alkalmazása), Illés Balázs György (az elektronikai technológiában fellépő hő- és anyag-transzport vizsgálata), Kállay Mihály Balázs (elméleti kvantumkémiai kutatások), Koppa Pál Gábor (holografikus adattárolás kutatása és fejlesztése), Krállics György (ultra-finomszemcsés anyagok előállítása), Nagy Lajos (rádióhálózatok tervezése és optimalizálása),  Nagy László (buzgárképződés geotechnikai vizsgálata), Orbulov Imre Norbert (szintaktikus fémhabok és fémmátrixú kompozitok kutatása), Rózsa Szabolcs (globális helymeghatározó rendszerek geodinamikai és meteorológiai alkalmazása), valamint Szarka András (növényi mitokondrium anyagtranszportjának kutatása).

„Domine Magnifice Rector! Domini Spectabiles Decani! Tisztelt Szenátus! Doktori cselekményeinket befejezve eleget tettünk azoknak a követelményeknek, amelyeket az Egyetem doktori szabályzata a doktor (PhD, illetve DLA) fokozat elnyeréséhez előírt. Kérjük ezért, az Egyetem ruházzon fel bennünket a doktor fokozattal” – terjesztette elő utolsó napirendi pontként az avatandók kérését Héder Mihály okleveles mérnök-informatikus, aki PhD fokozatát a GTK Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolájában szerezte filozófiai tudományok tudományágban. 

A doktori iskolák tanácsai doktori (PhD) és mester (DLA) fokozatot ítéltek oda építőmérnöki tudományokban, földtudományokban, gépészeti tudományokban, építészmérnöki tudományokban, építőművészetben, bio-, környezet- és vegyészmérnöki tudományokban, kémiai tudományokban, informatikai tudományokban, villamosmérnök tudományokban, fizikai tudományokban, matematika- és számítástudományokban, pszichológiai tudományokban, filozófiai tudományokban, valamint gazdálkodás- és szervezéstudományokban.

Az életben a legteljesebb valósággá váljék, amit itt ma ünnepélyesen megfogadtak – fordult az ünnepi ülés végén felavatott doktorokhoz és mesterekhez Péceli Gábor rektor, levezető elnök.

Az egyetem vezetője végül tudományos alkotómunkájukhoz sok sikert és kiemelkedő eredményeket kívánt az új doktoroknak, majd bezárta a Szenátus nyilvános ülését. Felhangzott a Szózat, majd a Szenátus a "Vivat academia, vivant professores!” dallamára vonult vissza.

(A Műegyetem kiváló oktatója díjak átadásáról, a habilitációs oklevelek átvételéről, valamint a doktori oklevelek átvételéről szóló fotók itt érhetők el – a szerk.).

-BK-

Fotó: Philip János