Formabontó kutatás élére állt a Műegyetem a fővárosi válságkörzetek megújításáért

Elszegényedett negyedek korszerűsítésére indított kutatási projektet a Lakóépület-tervezési Tanszék. Építészek, szociológusok és közgazdászok dolgoznak együtt új felfogásban.

„A REPLAN elnevezésű kutatási projekt újszerűsége abban rejlik, hogy egymástól első látásra távoli területek szakértői – mérnökök és társadalomtudósok – dolgoznak együtt ugyanazon a témán, sokszor ellentétes érdekek mentén. A főváros kríziskörzeteinek lakáshelyzetét vizsgáljuk a kutatásban, amelyben az építészeti szempontokat a tanszéken dolgozó építészek, míg a társadalmi-szociológiai kérdéseket az ELTE szociológusai képviselik” – foglalta össze az intézményeken átívelő kutatási munka úttörő jelentőségét Perényi Tamás, a REPLAN projekt egyik mentora, a BME Építészmérnöki Kar Lakóépület-tervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.

„A kutatócsoport mindössze néhány hónapja kezdte a munkát, ám már az első tapasztalatokból látjuk, hogy innovatív és értékes eredmények születnek majd a különböző, de a lakáspolitikára egyaránt hatással bíró szakterületek együttműködéséből. A kezdetektől érezhető egyfajta egészséges feszültség a materiális szempontokat szem előtt tartó mérnökök, és a társadalmi megközelítésre összpontosító szociológusok között. Úgy vélem, hogy a látszólagos véleménykülönbségek ellenére a munkacsoportok sikeresen tudnak együttműködni, amihez biztos alapot ad, hogy a kutatás szakértői széles spektrum mentén képesek értelmezni az egyes fogalmakat, hamar tisztázzák a vitás pontokat és megszüntetik érdekellentéteiket.”

„A Fővárosi Önkormányzat készítette azt a krízistérképet, amely szemlélteti Budapest kritikus lakhatási és szociális problémákkal, valamint rossz közbiztonsággal küzdő körzeteit. A krízistérkép alapján a kutatás részeként hat súlyos helyzetben lévő területet választottunk ki az IV., VII., X., XVI., XVII. és XX. kerületekben, amelyek jól jellemzik a fővárosban fellelhető összes lakóhelytípust. Ezek az 1950-60-as, illetve az 1970-80-as években panelből épült lakóépületek, az elhanyagolt belvárosi gangos lakóházak, a családi házas övezetek, a külvárosi zöldmezős területek, valamint a 'rozsdaövezetek'. Ez utóbbiakban korábban ipari termelés folyt, mára azonban a lakóterület részeivé váltak. Rozsdaövezet például az egykori csepeli gyártelep, amely ma – néhány működő vállalatot leszámítva – üresen kong, az itt lakók pedig rossz anyagi és lakhatási körülmények között tengődnek. Megjegyzendő, hogy hasonló területekkel rendelkezik például a brit főváros is, ám az ún. londoni dokk-negyedet már rehabilitálták, és a néhai üzemek helyén mára modern és formabontó lakások épültek” – mutatta be a projektben vizsgált területtípusokat Perényi Tamás.

A kutatócsoport szorosan együttműködik a Fővárosi Önkormányzattal, amely a fókuszterületek kijelölésében is segítséget nyújtott az információk és anyagi támogatás biztosítása mellett. „A REPLAN-nal a fővárosnak is komoly, hosszú távú céljai vannak: a kutatási jelentés jó szakértői alapot ad majd egy-egy feltárt probléma mélyebb vizsgálatához, vagy hiteles szakmai véleményként szolgálhat Budapestről uniós városfejlesztési pályázatoknál” – ecsetelte az előnyöket a BME oktatója. „Célunk, hogy olyan építészeti tervet alkossunk, amely az esztétikai és materiális szempontokon túl a szociológiai hatásokkal is számol” – foglalta össze a kutatástól elvárt eredményről a REPLAN projekt műegyetemi koordinátora, aki tavaszra várja a kutatási eredményeket és javaslatokat összefoglaló kötetet, amelyet a Fővárosi Önkormányzat rendelkezésére is bocsátanak.

„Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy például az újpesti városközpontban, a metró lejárótól mindössze 30 méterre, egy olyan belső gangos udvari házat találtunk, ahol borzasztó körülmények között, mélyszegénységben élnek a lakók. Az épület külső homlokzatának viszonylag jó állapotához képest a lakhatási körülmények megdöbbentők” – részletezte a kutatás első tapasztalatait Perényi Tamás. „Jól tudjuk, hogy ilyen esetben nem lehet megoldás egy egyszerű festés, az udvar rendezése vagy némi zöldterület kialakítása a közös részeken. Ennél sokkal összetettebb a probléma. Ilyen súlyos körülmények között rengeteget kell beszélgetni az emberekkel, felmérni, átgondolni az igényeiket, és felvázolni több lehetséges megoldást” – ismertette a nehezítő körülményeket is a kutatási koordinátor.

„A következtetések levonásakor figyelembe vesszük a szociológus kollégák javaslatait is, akik – a panelos épületek esetén - irreálisnak minősítik a háztartásonként 1 millió forintnál nagyobb költséggel járó beruházásokat. Ez az a lélektani a határ, amelyhez még kellő önkormányzati vagy európai uniós pályázati forrás, kiegészítő hitel és önerő gyűlhet össze. Bár ebből az összegből csak kisebb beruházások finanszírozhatók, ez lehet a kezdő lépés, amely megalapozhatja a későbbi, nagyobb munkákat. A kutatásban ez volt az egyik pont, ahol különbözött a társadalmi szempontokat és az egyének anyagi lehetőségét szem előtt tartó szociológusok, valamint az épületek állagmegóvását, energiahatékonyságát preferáló építészmérnökök véleménye” – jelezte a BME docense, nagy előnynek nevezve a kutatásból szerzett tudást, amely a tanszék szürkeállományát is gyarapítja. „A projektből nyert tapasztalatainkat beépítjük az oktatásba, amitől azt reméljük, hogy jobb, a társadalmi kérdésekre az eddigieknél is érzékenyebb mérnököket tudunk kinevelni.”

A Lakóépület-tervezési Tanszék a „Tanszéki kutatás” című tárgy keretében a hallgatókkal közösen vizsgált más innovatív témákat is, mint az utóbbi félévekben kutatott „co-housing”. A közösségi együttlakás Nyugat-Európában, nemcsak a fiatalok körében népszerű életmód. A „co-housing” egy olyan társasházi közösséget jelent, amelyben a közösségi terek aránya jóval nagyobb a Magyarországon megszokottaknál: az egy csoportban élőknek kevesebb a privát szférájuk, de közösen használnak olyan helyiségeket, mint például a konyha vagy a nappali. „Magyarországon nincs hagyománya ennek az életmódnak, mindössze néhány kísérlet történt ilyen típusú közösségek létrehozására. Miskolcon közel 30 évvel ezelőtt indult el egy ilyen csoport, amely azonban felbomlott, így sajnos nem tudott hosszú távú mintául szolgálni” – említett egy példát Perényi Tamás. A tanszékvezető a tanszéken oktatott kutatási tárgy tematikáját is átalakítaná a most indított REPLAN projekt tapasztalataira építve. „Elképzelhető, hogy a következő félévben már a REPLAN projekt legfrissebb következtetéseit is közvetítjük a hallgatóknak. Bár a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítása legkorábban 5 év múlva kezdődhet el, a projektben szerzett tapasztalatok hasznára válhatnak a ma még tanuló építészmérnök-generációnak is.”

-TZS-

Fotó: Philip János