Újabb műegyetemi kocka készül az űrbe

A BME-1 a földi légkör elektromágneses szennyezettségét mérné – osztották meg a fejlesztők Péceli Gáborral, a Műegyetem rektorával a MASAT vezérlőállomásán tett látogatásán.

Több mint húszéves elképzelés valósulhat meg, ha az újabb műegyetemi műhold egy-két éven belül pályára áll és méréseket végez – hangsúlyozta Gschwindt András, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék nyugalmazott adjunktusa, a már két éve az űrben mozgó Masat-1 fejlesztőcsapat vezetője.

Legújabb fejlesztésüket, a korábban Zsebi-1 néven futó tervet az egyetem iránti tiszteletből nevezték BME-1-nek – hangzott el Péceli Gábor rektor jelenlétében. A fejlesztőcsapat részletesen bemutatta az egyetem vezetőjének a leendő új műhold terveit a vezérlőállomáson.

Gschwindt András szerint a légkör elektromágneses szennyezettségéért elsősorban a TV- és rádióadók által kibocsátott sugárzás a felelős. Ennek légköri mérésére már végeztek sikeres ballonos méréseket (erről Dudás Levente, a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédje tartott bemutatót). Jelenleg 18 km-es magasságig vannak mérési adataik a 400-800 MHz-es frekvenciasávban (ez jut ki a világűrbe is).

A kutatók tervei szerint mintegy 400 km távolságból, a nemzetközi űrállomásról állna pályára az új, a Masat-1-nél kisebb, 5x5x5 cm-es, szintén kocka alakú műhold, amelybe spektrum analizátort építenek a fejlesztők, ami méri majd a TV- és rádióadók elektromágneses emisszióját. A fejlesztés a tudományos mérési-kutatási célokon túl oktatási célú is: „milyen kísérletet lehet csinálni 5 cm3-es méretben, hogy az megfelelően működjön is?”
A világűrben már több ilyen méretű műhold is van, azonban a technikai problémáik miatt (beragadó antenna, megfagyott vagy teljesen lemerült akkumulátor) egyik sem működött eddig 100%-osan. A műegyetemi űrkutatók szerint ezért lenne nagy lépés, ha nekik sikerülne egy minden szempontból kifogástalan műholdat építeniük. A csapat munkájába máris több új hallgató kapcsolódott be, az ő feladatuk lesz a megoldást dolgozni ki arra, hogy „életben maradjon a szerkezet.”  

Józsa Viktor, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék doktorandusza Stépán Gábor (Műszaki Mechanikai Tanszék) és Gróf Gyula (Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék) tanszékvezetőkön keresztül kapott felkérést a részvételre a fejlesztésben. Mivel hobbiként mindig is érdeklődött az űrkutatás iránt, nagy örömmel kapcsolódott be a csapat munkájába, sőt, a hallgatóit is buzdította. Egyikük, Török Péter harmadéves fejlesztő szakirányos gépészmérnök hallgató „a hőtechnikai és mechanikai vonalat viszi”: pályaszimulációval foglalkozik (ehhez a Műszaki Mechanikai Tanszéktől kaptunk segítséget), majd hőáram-hálózatos modellt fejleszt ehhez. Ilyen kisméretű műhold tervezésénél nagyon kell figyelni az akkumulátor hőmérsékletére, ami elég komoly hőtechnikai számításokat igényel, nem szabad hagynunk, hogy az akkumulátor 0°C alá hűljön – magyarázta Józsa Viktor. Ez olyan mérnöki kihívás és egyben innováció ebben a méretben, amire jelenleg nincs bevált, már működőképes megoldás – hangsúlyozta az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék doktorandusza.

Ötvös Vivien másodéves gépészmérnök hallgatót évfolyam- és szobatársa, Katona Krisztina hívta a csapatba, mindketten a műhold konstrukcióját tervezik majd, vagyis háromdimenziós modellt készítenek az űrbeli objektumról, amely disszipatív elemeket is kell, hogy tartalmazzon az objektum forgásának lassítása érdekében. „Erre azért van szükség, mert ha például nagyon bepörög a műhold (vagyis túlzottan felgyorsul a forgása, eléri a kritikus 100 fordulat/másodperces szögsebességet), a napelemek nem lesznek képesek ellátni a feladatukat, a vezérlő elektronika nem tud töltést irányítani sem az akkumulátorba, sem az áramkörökbe” – érzékeltetett egy jelentős problémát Józsa Viktor. Kettejük feladata lesz a gyártáshoz szükséges műszaki rajzok előkészítése, valamint az elkészített alkatrészek hőtechnikai mérése is.

A fiatalok mindannyian nagyon izgalmasnak és összetettnek találják a fejlesztőmunkát, amelyben mind mechanikai, mind energetikai feladatok egész sora vár megoldásra. A tudományos felvetéseket és eredményeket TDK-dolgozatokban is szeretnék feldolgozni a következő tanévben. „Mivel mindent dokumentálniuk kell, nem lesz nehéz megírni a dolgozatokat, amelyekkel igen jól szerepelhetnek” – vélekedett Józsa Viktor. „Ezek a problémák ugyanis nem férnek bele az egyetemi tananyagba, azonban a megoldáshoz szükséges elméleti hátteret nagyobb részben biztosítjuk már az alapképzésben. A hiányzó részleteket a hallgatónak maguknak kell a nemzetközi irodalom alapján kidolgozni.” – tette hozzá.

A teljes csapat (a gépészeti és a villamosmérnöki oldal képviselői együttesen) jelenleg 20 tagú. A pályára állítás költsége kb. 15 ezer euró és további 10-15 millió forintra van szükség a fejlesztéshez – tervezgette Gschwindt András. Máris jelezte szponzori szándékait a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – tette hozzá a veterán űrkutató. Sok felesleges sugárzás jut ki a világűrbe, erre is szeretnénk felhívni a figyelmet, mivel ez is szennyező hatású, ugyanúgy, mint például a fosszilis tüzelőanyagok égése során keletkező széndioxid, szénmonoxid és nitrogénoxid, amelyekre ma már igen nagy figyelmet fordítunk – nyomatékosította céljaikat.

-BK-

Fotó: Philip János