Hírfolyam

Szeptembertől újra félezernél több brazil diákot fogad a Műegyetem

2014. 06. 17.

Rugalmasan és nyitottan állunk a képzésükhöz – mondja Dvorszki László nemzetközi igazgató. Összeállításunkban megszólalnak a diákok, valamint a segítő mentorcsapat vezetője.

A BME fogadja a hazai felsőoktatási intézmények közül a legtöbb brazil diákot. Így volt tavaly is és így van idén is. Hogyan vált be a brazil kormány ötlete, a „Tudomány határok nélkül”, és hogyan váltunk be mi, mint egyetem, mint fogadó intézmény? Az is lényeges, hogy a mi reményeinket mennyiben váltotta be a „brazil projekt”.

Dvorszki László nemzetközi igazgató és egyetemi koordinátor: Ez sikertörténet minden szempontból. A brazil kormány az első csoport hazaérkezését követően vonja le a következtetéseit, ugyanakkor eddig semmilyen panasz nem érkezett a CAPES-hez, a brazil ösztöndíjosztó szervezethez a mi képzésünkkel kapcsolatosan. Senki nem elégedetlenkedett, semmiféle bírálatot nem kaptunk. Megpróbálunk megfelelő rugalmassággal és hatékonysággal hozzáállni a képzésükhöz, ami nem egyszerű feladat, hiszenez a csoport nagyon sokszínű. Angol nyelvtudásuk is nagyon különböző, volt, akinek nyelvtanfolyamra kellett mennie. Életkoruk és előképzettségük is igen eltérő, van, aki három szemesztert végzett otthon, és van, aki 11-et. Más-más igényekkel jönnek.

Ezt a változatosságot hogyan tudja az egyetem kezelni?

Dvorszki László: Konstruktív hozzáállással. Minimum 24, maximum 30 kreditet kell felajánlanunk nekik. Tudják, hogy ebből minimum 21-et fel is kell venniük. A magasabb képzettségűeknek a mesterképzés kreditjeit is felajánlják a karaink, noha ez eredetileg BSc képzés.

„Többre vágytam annál, mint egy átlagos diák. Olyan országba szerettem volna utazni, ahol eddig még kevés brazil diák járt. Csak röviddel a jelentkezésem után derült ki, hogy az egyik barátom már járt Magyarországon. Megosztotta velem a tapasztalatait: arról győzködött, hogy Budapest nagyon fog nekem tetszeni. Most már tudom, hogy igaza volt. (…) A brazil oktatási rendszer sokban különbözik a magyartól. Tudom, hogy vendéghallgatóként teljesen más, időnként lazábbnak tűnő rendszer szerint tanulunk, de mi azt tapasztaljuk, hogy nagyon tartalmas évünk van. (…) A brazilhoz képest Budapest tömegközlekedése sokkal szervezettebb. A két ország közötti különbséget egyszemélyes élményem illusztrálja a legjobban. A szüleim karácsony környékén meglátogattak. Tettünk egy esti sétát a városban, majd hazafelé menet éppen lekéstük a metrót, és a következő járatig 8 percet kellett várnunk. Nagyon mérges voltam. Édesanyám meglepetten látta kirohanásomat, és mosolyogva figyelmeztetett, hogy hazatérés után vissza kell majd szoknom az otthoni viszonyokhoz, többet között a brazil közlekedéshez.” (Giovanni Razera, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának brazil cserediákja a „Tudomány határok nélkül” programban)

Tehát vannak, akik ilyen magas szintű tudással érkeztek?

Dvorszki László: Csináltunk már egy féléves előzetes értékelést: vannak egészen kiváló brazil hallgatók is. Egyike vagyunk azon intézményeknek, amelyekben a kreditfelvétel túlnyomórészt az általunk előírtaknak megfelelően történt. A teljesítésekkel azonban maguk a hallgatók számolnak el a CAPES-nél. 2013 őszén 239-en érkeztek hozzánk, ők idén nyáron végeznek. A februári keresztfélévben 221 újabb diák jött még, akik idén decemberben fejezik be tanulmányaikat. Volt, aki még egy megelőző öthetes angol nyelvtanfolyamot is kapott és volt, aki idén már nyáron kezdi az angolt, majd ősszel az egyéb tárgyait. 2014 szeptemberében összesen 195 brazil hallgató kezdi el a műszaki képzést. A tavalyi 239-ből is jónéhányan maradnak, mert az ösztöndíj akár 18 hónapra kiterjeszthető. Összességében tehát azzal számolunk, hogy az újonnan érkezők, a keresztfélévesek és a (jól teljesítők, ezért az adott kartól befogadó nyilatkozatot, a Magyar Rektori Konferenciától támogatást és a CAPES-től engedélyt kapott) maradók együttesen a jelenlegi létszámhoz hasonlóan, újra mintegy 550-en lesznek.

Brazil-magyar táncház

Ez utóbbi csoport tagjai pedig további bevételt jelentenek az egyetemnek. E mellett, hogy velük szakmai kihívás is törődni, hiszen már bizonyítottak és a legjobbak közé tartoznak. A brazil hallgatók hivatalosan beszámolnak a nálunk végzett képzésükről. Pontosan mire kell kitérniük?

Dvorszki László: Ezek a hallgatók – hasonlóan az Erasmus-ösztöndíjjal nálunk tartózkodó diákokhoz – szerepelnek az egyetem Neptun rendszerében. A tárgyak felvétele és a teljesítések is a Neptunon keresztül dokumentálódnak. Erről egy „transcript”-et állítunk ki, feltüntetve azt is, amit az egyetem eredetileg ajánlott nekik. Szakmai gyakorlaton is részt vesznek, ami többek között lehet gyárlátogatás vagy üzemi gyakorlat is. A Graphisofttól például húsz hallgató kapott oklevelet egy épülettervezési szoftver használatának elsajátításáért. Emellett egyéni feladatokat is megoldanak, hogy a tudásukat, mérnöki/menedzseri képességeiket bemutassák, valamint kari-tanszéki kutatási vagy egyéb projektekbe is beszállhatnak. Ezek mind-mind a „transcript” tartalmi elemeit gazdagítják. Nekünk, a fogadó intézménynek pedig az Magyar Rektori Konferenciának (MRK) kell jelentenünk, hiszen a CAPES ez utóbbival kötött szerződést, mielőtt az MRK szerződött a hazai intézményekkel, így velünk is. Minden magyar résztvevő intézmény nevében mondhatom, hogy igen hálásak vagyunk az MRK-s kollégáknak: az ötlettől a megvalósításig ők menedzselik országos szinten a programot, s igen kiváló munkát végeznek ebben a brazil-magyar sajátosságokat ötvöző, egyáltalán nem könnyű közegben.

„Már a jelentkezés előtt hallottam Magyarországról. Felkeltette az érdeklődésemet a számos magyar Nobel-díjjal kitüntetett kutató és az ő tudományos munkásságuk. (…) Egyedül a nyelv okoz fejtörést. A magyar egy csodálatos, de nehezen tanulható nyelv. Ami nagyon tetszik benne, hogy egy-egy szónak több jelentése is van. Az anyanyelvemhez képest ez számomra új élmény volt.” (Paula Chiachia Pasta, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának brazil cserediákja, aki a brazil hallgatók nevében mondott köszöntő beszédet az októberi egyetemi tanévnyitó ünnepségen)

Miről szólhat a mi jelentésünk a brazil diákok tanulmányi előmeneteléről?

Dvorszki László: Messze nem csak arról. Mindenről, amit bevállaltunk: mentorhálózat segíti a beilleszkedésüket, még albérletet is segítünk keresni. Magyar nyelvet és kultúrát oktatunk nekik. A szakmai gyakorlatok mellett országjáró kirándulásokat, más programokat szervezünk. Érdemes őket megnyernünk, hogy később visszatérjenek. Hosszú távon gondolkodunk: ha megszeretnek bennünket és az országot, akkor később nagyobb eséllyel jönnek hozzánk mesterszakosként, PhD hallgatóként vagy kutatóként. Nyitottak vagyunk az intézmények közötti közvetlen megállapodásokra is „studyabroad” jelleggel.

Az oktatók hallgatói véleményezésében a brazil diákok nem vesznek részt?

Dvorszki László: Közvetlenül nem, de a véleményük azért érzékelhető. A második körben még többen jelentkeztek, és egymásnak adják a hírt az országról és rólunk. A CAPES a 2014 őszére vonatkozó felhívásában magasra tette a mércét: csak a legjobb angolosok kaptak támogatást, s az őszi csoport nyelvtanfolyami lehetőséget sem kapott. Bár mi jók vagyunk az angol nyelv oktatásában, és nálunk vannak hagyományai az egynyelvű angol nyelvi képzésnek is, úgy tűnik, ezzel a lehetőséggel ez alkalommal nem akartak élni.

„Szerencsések vagyunk, amiért a brazil kormány kellő forrást biztosít olyan csereprogramokhoz, mint a miénk is. A Magyarországon töltött egy év alatt többek között azt tapasztaltuk, hogy a Műegyetemen másként állnak a kísérletekhez, mint Brazíliában. Összevetve a két ország felsőoktatását ez az egyik szembetűnő különbség: a kutatások során más és más szempontok kerülnek a középpontba. Magyarországon sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kutatás „költségeinek”, mint az eredmények „ellenőrzésének”. Úgy gondolom, hogy ennek a megközelítésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Tanulság számunkra, hogy ha képesek vagyunk meghatározni, hogy mire érdemes a kutatásokban koncentrálni, kiemelve a költségeket és megszűrve a zavaró tényezőket, nagyszerű eredményekre lehetünk képesek. Ezekből a különbségekből kell sokat tanulnunk. (…) Budapestben az egyik legcsodálatosabb a kulturális sokszínűség és a számtalan szabadidős programlehetőség. Ha este 9 körül csak úgy eszünkbe jut, hogy szeretnénk valahová kimozdulni, gond nélkül találunk egy jó helyet, akár egy kiállítást vagy egy koncertet, ahová biztonságosan és könnyen eljuthatunk. (…) Újra vissza fogok jönni Magyarországra. Brazil és más nemzetiségű barátokra leltünk itt. Mára nem csak Brazília, hanem Magyarország is az otthonom lett. Ezt a két országot őrzöm a szívemben, mindkettőt szeretem, mindkettőt másért.” (Natália Luchiari, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának brazil cserediákja, aki a jövőben Magyarországon szeretné folytatni MSc vagy PhD tanulmányait.)

Milyen ez a náció, milyen benyomást keltettek itt az egyetemen?

Dvorszki László: Lelkesek és nagyon kritikusak. Azonnal megfogalmazzák és kimondják a véleményüket. A latin szokások persze éreztetik hatásukat, például a reggeli felkeléssel lehetnek gondok. A hideget nem szeretik, a mi éghajlatunkat azonban kedvelik. Magyarország jó földrajzi elhelyezkedésű, az európai országok könnyen elérhetők tőlünk, és olcsóbb is a megélhetés nálunk. A képzésünk pedig jó színvonalú. Nemzetközi igazgatóként úgy látom, hogy a brazil projektnek lesz utóélete is. Máris jelezték néhányan, hogy hazamennek a BSc diplomájuk megszerzésére, majd idejönnének újra mesterképzésre. Igen hálás vagyok a karok koordinátorainak, azon kollégáknak, akik összefogják a brazil diákok oktatását, szakmai gyakorlatait, odafigyelve a személyes problémáikra is.

„Magyarország éghajlata és tájai sokban hasonlítanak Brazíliáéra, ugyanakkor kultúrájában és történelmében sajátos országnak látszott ez az európai állam. Igazán csak az érkezésünk után döbbentünk rá arra, hogy az eddigiekhez képest valami másban, újban, ugyanakkor egy csodálatos élményben lesz részünk.” (Natália Luchiari, Paula Chiachia Pasta és Giovanni Razera) „Az első napok nagyon ijesztőek voltak. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán hogyan fogok boldogulni. Szerencsére sok segítséget kaptunk a Magyarországra már korábban megérkezett brazil diáktársainktól, akikkel hamar megismertük egymást.” (Giovanni Razera) „A magyarok elsőre sokkal zárkózottabbnak tűntek, mint a brazilok. Néhány személyes beszélgetés után már sokkal közvetlenebbek tudtunk lenni egymáshoz.” (Paula Chiachia Pasta)

Minden brazil cserediáknak műegyetemi tartózkodása alatt saját mentora van. „A brazil hallgatókat segítő mentorok kiválasztásánál döntő szempont volt az angol nyelvtudás, illetve feltételként szabtuk, hogy a mentorok hetente legalább egy délelőttre szabaddá tegyék magukat, ha a dél-amerikai diákok a napközbeni ügyintézéshez kérnek segítséget” – foglalta össze a mentorjelöltekkel szemben támasztott legfontosabb kritériumokat Lovas Klára, a program főmentora, aki a Diákközpont megbízásából koordinálja a segítőket.

„A programban idegenekkel dolgozunk együtt, akiket a mentoroknak meg kell tudniuk szólítani, adott esetben egy egész csoportot kell vezetniük. Ehhez egészséges önbizalomra van szükség” – emelte ki a fontosabb kiválasztási szempontokat a főmentor, aki a gyakorlatban is felmérte a jelöltek talpraesettségét. „A kiválasztás utolsó lépcsőjeként a jelölteknek már megtörtént problémákra kellett megoldást találniuk. Például: mit tenne a mentor, ha egy hallgató segítséget kér tőle, amiért véletlenül kitörte az ablakot az albérletében. Ilyen esetek elemzésével hamar kiderül a gyakorlatiasság és az, hogy ki hogyan viselkedne a segítséget kérő vendéghallgatóval. Fontosnak tartjuk, hogy a mentor értse a valódi problémát, és ne felejtse el, hogy ami számára triviális, az egy külföldi diáknak nem feltétlenül egyértelmű” – szemléltette Klára.

„A mentorok többsége már végzett korábban is szociális tevékenységet, amit a brazil program alatt szeretett volna folytatni. Van, akit a nemzetközi közeg vonzott, és van olyan is, aki már megtapasztalta, hogy milyen érzés beilleszkedni egy új országba, egy új kultúrába. Az itt végzett munka alatt a mentorok rengeteg új élménnyel gazdagodnak, új barátokat szereznek, fejleszthetik szervezőkészségüket és nyelvtudásukat.”A közel egy éve tartó program közben elsősorban albérleti kérdésekkel fordultak a mentorokhoz a brazil diákok, és főként a környék és az árak megítélésében kértek segítséget. Az okostelefonok révén ma már egyedül is tájékozódnak, a mentorok főként a campust és menzákat mutatták meg a vendégeknek, hiszen ezek nincsenek rajta a térképeken. Néhány példa volt csak arra, hogy valakit kizsebeltek a villamoson, kizárta magát a lakásból vagy valamilyen speciális terméket szeretett volna vásárolni.

„A széles spektrumú brazil éghajlatnak köszönhetően van olyan diák, akinek Magyarország klímája nem jelentett újat, de volt olyan is, aki itt látott először havat. Az enyhe télnek köszönhetően a hideggel nem volt komolyabb probléma, sőt, nagy sikert arattak a havas programok, a hógolyózás és a korcsolya” – mondta a brazil hallgatók élményeiről Lovas Klára. „A vendégek szeretik a csípős, „egytál” ételeket, a magyar gulyás kifejezetten ízlik nekik. Azt tapasztaltuk, hogy a brazilok a magyaroknál sokkal felszabadultabbak, és szeretnek magukról mesélni. A klasszikus városnézés nem köti le őket, szeretnek mindent inkább a gyakorlatban kipróbálni. Sokat utaznak, kihasználják az itt töltött időt, és igyekeznek bejárni Európát. Érdekesség, hogy mindent alacsony hőfokon, szinte hideg vízben mosnak, emiatt az itteni mosógépek gyakran még 30 fokon is kinyújtják a ruháikat” – összegezte a vendéghallgatók tapasztalatait a főmentor.

Jelenleg mintegy 61 különböző ország diákja tanul a Műegyetemen. A „Tudomány határok nélkül” elnevezésű dél-amerikai hallgatói csereprogramot a brazil kormány hozta létre azzal a céllal, hogy mintegy 100 ezer brazil BSc és PhD hallgató külföldi tanulmányait segítse a legkülönbözőbb tudományterületeken, kiemelten a mérnöki, orvosi, alkalmazott tudományi stb. képzésben. Magyarország az első közép-európai országként csatlakozott a kezdeményezéshez, jelenleg 20 hazai felsőoktatási intézmény biztosít helyet brazil diákoknak.

A „Tudomány határok nélkül” csereprogram egyik feltételeként az ösztöndíjasok egy év, de maximum 18 hónap elteltével visszatérnek Brazíliába egy további, teljes tanévre.

TJ - TZS