„Itt a tanszéken nem hiszünk olyan kutatásban, amelyből nem lesz alkalmazás”

Az Év Informatikai Oktatója díjat kapta meg Forstner Bertalan, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar egyetemi docense.

„Talán azért volt erős a pályázatom, mert be tudtuk mutatni az oktatás hatását az iparra és fordítva: az ipar hatását az oktatásra – fejtette ki a bme.hu-nak az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék fiatal docense. Ezt a helyzetet megpróbáljuk a két fél számára ún. win-win szituációvá alakítani. Az oktatók itt naprakészek, „életszagú”, értelmes ipari projektekkel foglalkoznak, és az így megszerzett tudást beépítik az oktatásba. Amit a tanszéken nagyon megtanultam, hogy piacképes tudást adjunk át hallgatóinknak.”

Forstner Bertalan 2002-ben demonstrátorként kezdte oktatói pályafutását, majd a tudományos ranglétrán gyorsan haladva felfelé, 2011-től már docensként dolgozik a BME VIK Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéken. 2003-ban Microsoft Junior Research díjat, 2007-ben Pro Progressio ösztöndíjat nyert, valamint ugyancsak 2007-ben kutatási projektje kiérdemelte az IBM Faculty Award díjat is. Több tucatnyi publikáció társszerzője, a hazai felsőfokú mobil szoftverfejlesztés bevezetésének úttörője. Az elmúlt években doktoranduszaiból és nála doktorált kollégákból rendkívül hatékony oktatócsapatot alakított ki, tagjaival egy teljes oktatási programot épített fel, amelynek a segítségével a hallgatók eldönthetik, milyen mélységig tanulmányozzák a mobilszoftver-fejlesztést. A fiatal oktató a tanszék informatikus MSc szakirányának („Alkalmazott Informatika”) egyik kidolgozója és szakirány-felelőse, valamint oktatója.

„A prezentációmból világosan kiderült, hogy nálunk nem csak néhány sikeres tanszéki-vállalati projekt működik, hanem az egész összefüggő rendszert alkot. Ha körbenézünk a tanszéken, látjuk a Nokia-labort vagy a Microsoft innovációs központot, e mellett benne vagyunk az összes fontosabb akadémiai programban. Az olyan cégek, mint a BlackBerry, az Apple, a Google régen felismerték annak hasznát, ha egy oktatási műhely elkezd foglalkozni egy témakörrel, mert így később lesznek olyan fejlesztőik, akik ismerik a megfelelő technológiákat.”

A tanszéken összehangolt csoportmunka folyik, a különféle kutatócsoportok más-más területhez értenek, de együtt is működnek. „Ezekből a szinergiákból jönnek ki a nagyobb eredmények – ecsetelte a díjazott. A legtöbb ipari projekt sem úgy születik, hogy pusztán mobil-kliens alkalmazásban gondolkodunk, hanem van szerver oldali alkalmazás is, amelyet az enterprise-csoport készít, vagy Windows 8-as kliens, amit pedig a .NET-csoport készít. Ezek tehát kooperációkban készülnek.”

Forstner Bertalan idejének legnagyobb részében a hallgatókkal foglalkozik. E félévben csak szakdolgozat- vagy diplomatervező hallgatóból tizenkettőt irányít személyesen, de TDK-zó és PhD hallgatói is vannak. Sokakat első évfolyamos korától oktat, de volt hallgatói közül is sokan visszajárnak konzultálni hozzá. Ez a népszerűség sok munka eredménye. „Nekünk, oktatóknak az egyik legjobb visszacsatolás, hogy a hallgatók milyennek értékelik a munkákat, a véleményüket folyamatosan figyeljük – hangsúlyozta Forstner Bertalan. Mindenféle újítást viszünk az oktatásba, hogy fenntartsuk a figyelmet. Nem mindig könnyű a hallgatóknak olyan ingergazdag környezetben figyelniük egy-egy előadásra, amely mellett ott van a mobiljuk, a tabletjük és a laptopjuk, ezért elhatároztuk, hogy korszerűsítünk. A mobiljukról például egy kvíz-alkalmazást használnak, és úgy válaszolnak az óra közben feltett kérdésekre. A programozás alapjai tárgyat 4-500 fős hallgatóságnak tartom, és az izgalmas részeknél drámai zenei aláfestés szólal meg. Az oktatástól elvárják, hogy szórakoztató is legyen, és ezt a kollégáimmal talán jól is csináljuk. Élvezem az oktatást, a mobil terület hálás, mert népszerű a hallgatók körében, ám rendkívül gyorsan változik. Nincs két olyan félév, hogy ugyanazt a tananyagot le lehetne adni, az újrafeldolgozás pedig hatalmas munkát jelent félév közben vagy az elején. Összedolgozunk a kollégákkal, követjük a trendeket, megosztjuk egymással, amit látunk, és megpróbáljuk beépíteni a tananyagba.”

A díjazott oktató közösségi alkalmazásokon (Twitter, Google+) létrehozott csoportokkal is tartja a kapcsolatot a diákokkal. Ipari kapcsolatait kihasználva több alkalmazás-fejlesztő versenyt is szervezett a hallgatóknak, együttműködésben a legjelentősebb hazai telekommunikációs és készülékgyártó cégekkel. Évente több hallgató kapcsolódik be a céges kutatásokba, és az így készült alkalmazások közül több már a piacon is megtalálható.

Az érdeklődő diákoknak a tehetséggondozás részeként szervezi a Mobil Szoftverfejlesző Klubokat, amelyeken a kurzusok keretein is túlmutató, legfrissebb technológiákról tanulhatnak a hallgatók. „Az órai munkán túlmutató témák további megismerése a cél – mesélte a díjazott oktató –, pizza, kóla mellé jönnek a hallgatók, és olyan újdonságokkal ismerkedhetnek meg, amelyek lehet, hogy csak pár napja jelentek meg a piacon. Előfordul, hogy ipari partnert tudunk meghívni, volt olyan, hogy a Nokiának a Mobil World Congress-en bejelentett újdonságát két nappal később a klubban kipróbálhatták az érdeklődők. Például a Samsung okosóráját is a bejelentés után egy-két nappal az androidos programozási órán a cég magyar marketingigazgatójának a kezéből vehették el és próbálhatták ki a hallgatóink!”

Az oktatás és az ipar igényei folyamatosan új utak keresésére ösztönzik az oktatókat. Forstner Bertalan több hazai oktatási intézménnyel indított közös projekt koordinátora. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel például közösen fejlesztenek múzeumpedagógia alkalmazásokat, de ilyen projekt a mobil oktatójátékok brain-computer interfész használatával kapcsolatos kutatás is. „Van olyan alkalmazás, amivel a magzati aktivitást, illetve az idegrendszeri fejlődésre gyakorolt különböző hatásokat tudjuk vizsgálni – részletezte az újdonságokat az oktató. Ezek most kis területeknek tűnnek, de lehet, hogy néhány év múlva ezekből áll majd a fősodor.”

A fiatal docens nem fél attól, hogy a szakterülete a későbbiekben oktatóhiánnyal küszködne. „Egyrészt könnyű dolgom van, mert amikor olyan évfolyamtárgyat tartok, ahol laborgyakorlatok vannak, a felsőbb évfolyamosok közül sokan lelkesen jönnek vissza demonstrátornak – fejtette ki. Másrészt tudunk olyan kutatási témákat adni, amelyek egyértelműen mutatják, hogy gyakorlatias tudást adunk, nem „papírt gyártunk.” Itt a tanszéken nem hiszünk az olyan kutatásban, amiből nem lesz alkalmazás.” Amiből alkalmazás lehet, az már a kezdetektől vonzó, így népszerű lesz, ezekre lecsapnak a hallgatók, és szívesen csinálnak belőle diplomatervet vagy később doktorit. Gyakori, hogy a megszerzett tudást közvetlenül az iparban kamatoztatják Forstner Bertalan diákjai. „Azt látom, hogy az MSc-s hallgatóink több mint a fele már dolgozik az iparban. Vannak, akik multiknál, vannak, akik hagyományos értelemben vett startup cégeknél helyezkednek el. A kreatívabbak saját céget alapítva próbálják ki magukat. A mi feladatunk, hogy piacképes diplomát adjunk, és a BME színvonala most is magas. Ezt az is bizonyítja, hogy a BME egyik leányintézményében, a Graphisoft parkban működő Aquincum Institute of Technology-n is tartunk kurzusokat. Idejönnek hallgatók a Stanfordról, MIT-ról, Harvardról és nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk, hogy a képzésünk magas színvonalú és piacképes. A BME által nyújtott informatikus diploma tehát erős, érdemes itt tanulni – fogalmazta meg Forstner Bertalan egyetemi docens, a 2013-as év legjobb informatikai oktatója.

-HA-

Fotó: Pintér Erik