„Flow élményt hoz egy probléma igazi megoldása.”

A XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián a BME hat fiatal kutatója nyert Pro Scientia Aranyérmet, ill. Prezentációs Különdíjat.

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) 1988-ban határozta el, hogy az egyetemisták és a főiskolások alkotókészségének kibontakoztatása, szaktudásának elmélyítése, a tehetség, az egyéni teljesítmények jobb megbecsülése és elismerése céljából Pro Scientia Aranyérem kitüntetést alapít. A díjban az a fiatal részesülhet, aki tanulmányai során és az általa választott szakmai területen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és arról pályamunkák, előadások vagy irodalmi, művészeti és tudományos alkotások formájában számot adott. A kétévente kiosztásra kerülő Aranyérem tehát a hallgatói összteljesítmény alapján a kiemelkedő egyéniséget ismeri el.

Király Anett, a Polimertechnika Tanszék PhD hallgatója a bme.hu-nak elmondta, a graduális képzésben végzett munkája elismeréseként tekint a díjra. „Ez egyfajta megerősítése annak, hogy jó úton haladok, és hogy továbbra is azon a témán dolgozzak, amivel ezt a kitüntetést elnyertem – fogalmaz a fiatal kutató.

„Én még mindig hiszek abban, hogy aki elég értelmes és keményen dolgozik, előbb-utóbb elnyeri a jutalmát és meg fogják becsülni” – foglalja össze hitvallását Király Anett. Az okleveles gépészmérnök úgy véli, hogy a legtöbbet témavezetőjének, Ronkay Ferenc egyetemi docensnek és a Polimertechnika Tanszéknek köszönhet, azzal, hogy elég idő állhatott rendelkezésére, amit a kutatásra szánt. Szintén fontos szerepet tulajdonít a díj elnyerésében annak, hogy több TDK-n vett már részt, valamint több cikket is írt nemzetközi és hazai szaklapokba. Király Anett úgy gondolja, elsősorban kitartással és sok-sok munkával lehet sikereket elérni a tudományos pályán. „Az is nagyon fontos számomra, hogy szeretek a magam feje után menni, ezen a pályán pedig megtehetem” – hívja fel a fiatalok figyelmét a kutatói lét egy másik aspektusára. Az éppen félidős PhD hallgató a doktori cím megszerzése után is szívesen kutatná tovább az elektromosan vezető műanyagokat, ha lenne olyan hely, ahol ezzel foglalkoznak vagy engednék ezzel foglalkozni.

Reguly Ágoston, a Gazdaság és Társadalomtudományi Kar közgazdasági elemző  szakos MSc hallgatója a pályázat leadását követően izgult, hogy van-e egyáltalán esélye a sok pályázó mellett. Közgazdászként a szigorú kauzalitásban nem hiszek – fogalmaz, így inkább „ajándéknak” és nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy részesülhetett a kitüntetésben. A bme.hu kérdésére elmondta, hogy szeretné egyre jobban és mélyebben megismerni a különböző gazdasági és társadalmi folyamatokat, és ha erre van mód, segíteni a pozitív irányba való alakulásukat. Mint fogalmaz, a mai világban mindenféleképpen érdemes olyan teljesítményt nyújtani, amely előre viszi a világot, bár hogy ez kiemelkedő lesz-e, azt az idő dönti el. „Az a sok munka, amely egy-egy ilyen teljesítmény mögött van, az az, amiért érdemes nekilátni” – vallja Reguly Ágoston. A fiatal közgazdász már a BSc képzésen elkezdett TDK-zni, OTDK-zni. Az elmúlt egyetemi évektől sok olyan boldog pillanatot kaptam, amiért az embernek érdemes élnie – osztja meg tapasztalatait. „A hosszú beszélgetések, bizonyos gondolatok és folyamatok igazi megértése, valamint az a flow élmény, amit egy-egy probléma megoldása ad, felejthetetlen” – mondja Ágoston. A tudományos sikerekről is hasonlóan vall: azt gondolja sikernek, amikor megértette és át tudta ültetni a gyakorlatba egy-egy probléma megoldását. „Ilyenkor kiemelkedően fontos volt számomra, hogy voltak olyan szakmabeli társak, akikkel együtt lehetett gondolkozni és rácsodálkozni valamire. Számomra ezek voltak az igazi sikerek” – emeli ki a fiatal kutató, aki most fejezte be a mesterképzés első évét. Tervei között a PhD fokozat, illetve némi nemzetközi tapasztalat megszerzése is szerepel, de hosszú távon Magyarországon akar boldogulni. „Azt hiszem, itthon kaptam feladatot az élettől” – fogalmaz a komplex rendszereknek a különböző viselkedési minták megismerésén keresztül történő alkalmazásaival foglalkozó közgazdász hallgató. Kutatási területe, az empirikusan megfigyelhető mutatószámokat eredményező komplex – interaktív viselkedések tanulmányozása nemzetközileg is viszonylag új a közgazdaságtanban, és ezen belül is a rendszer megengedhető volatilitásának feltérképezése rendkívül sok izgalmas témakörrel kecsegtet a jövőben – jelzi a távlatokat Reguly Ágoston.

Balogh Attila, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék doktorandusza szerint sok feltételnek kell egyszerre teljesülni a Pro Scientia Aranyérem elnyeréséhez, így korábban nem nagyon gondolkozott ezen. A bme.hu kérdésére extra motiváló erőnek minősíti az elismerést, ami azonban hosszú távú megfelelési kényszert is kivált a jövőbeli munkája minőségét illetően. Tudományos teljesítményével kapcsolatban fontosnak tartja kiemelni, hogy az oklevélen ugyan az ő neve szerepel majd (a díjátadót november 18-án rendezik – a szerk.), de – futball hasonlattal élve – a kiemelkedő kapusteljesítmény egyaránt dicséri a védelmet is. Attila hangsúlyozza a publikációk jelentőségét is. Ez utóbbiakat a tudományos teljesítmény kézzel fogható jellemzőinek minősíti, így aktív részt vállalt kutatócsoportja publikációs tevékenységében az elmúlt években. A tudományos pályán egy bizonyos: az elvégzett munkának meglesz a gyümölcse – vallja a fiatal mérnök, aki szerint vonzóvá akkor válik a kutatás, ha élvezetessé lehet tenni a munkát, és ez valóban nem mindig egyszerű. Balogh Attila az elkövetkező időszakban a PhD képzésére szeretne leginkább koncentrálni. A kutatócsoport eddig a polimer hordozós szilárd gyógyszerformák előállítására dolgozott ki eljárásokat, elsősorban szálképzési módszerek alkalmazásával – magyarázza. Ezek a technológiák a jövő gyógyszereinek piacra jutását segíthetik, ahhoz azonban még több kérdést meg kell válaszolnunk, hogy érett megoldást kínáljunk a gyógyszeripar számára – vázolja fel a kutatásai folytatásának terveit a fiatal vegyészmérnök. 

Guszejnov Dávid fizikus MSc hallgató 2011-ben már megpályázta a Pro Scientia Aranyérmet, és már akkor elég magas pontszámot szerzett ahhoz, hogy tudja, mennyit kell még letennie az asztalra, hogy legközelebb a nyertesek között lehessen. A bme.hu-nak elmondta, hogy a munkáját, amit már másodéves korától folytat a BME Nukleáris Technikai Intézetének magfúziós kutatócsoportjában, eddig leginkább egyetemi szinten ismerték el. Kezdetben a fúziós plazmák tanulmányozására használt nyalábemissziós diagnosztikát szimuláló programon dolgoztam, amelyet alapvetően ilyen rendszerek tervezéséhez használnak – ismerteti Guszejnov Dávid. Ez lényegében azt jelenti, hogy a plazmába egy semleges atomokból álló nyalábot lőnek, ami a plazma összetevőitől és sűrűségétől függően különböző spektrumú fényt bocsát ki, és ennek a folyamatnak a szimulálása volt a célom – magyarázza a fiatal kutató. Később témát váltott, azóta a plazmaturbulencia néhány elméleti és kísérleti vonatkozásával foglalkozik. „Talán sosem érte meg annyival többet teljesíteni az elvártnál, mint ma, amikor mindenki előtt nagyságrendekkel több lehetőség áll, mint bármikor korábban” – fogalmaz. Guszejnov Dávid úgy gondolja, manapság a jó szakember ritka és megbecsült "áru", mindig van rá igény. Így ha valaki az egyetemi évei alatt részt vesz egy jó szakmai projektben, legyen az tudományos vagy céges, akkor igen értékes tapasztalatokkal gazdagodik – hívja fel rá a figyelmet, – és ezeknek köszönhetően a későbbiekben sokkal könnyebben és jobb munkahelyeken tud majd elhelyezkedni. A tudományos pályával kapcsolatban sok előítéletet hallott még a gimnazistaként: az "csak a kockáknak való", "éhen fog halni" stb. A fiatal kutató ezeket a véleményeket károsnak tartja, mert szerinte nagyon messze állnak az igazságtól. Elég csak megnézni például a BME TTK-n végzettek elhelyezkedési esélyeit, illetve kezdő fizetésüket – hangsúlyozza. „Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha nem csak a felületes ismeretek érdeklik, hanem a miértekre is kíváncsi, akkor gondolkozzon el a kutatói pályán” – üzen a BME hallgatóinak és a középiskolásoknak egyszerre. Guszejnov Dávid legközelebbi célja eddig elért eredményeinek publikálása, és az általa fejlesztett programoknak olyan formába öntése, hogy azt más kutatók, sőt, a TDK-zók következő generációja is használhassa. Ősztől kezdi meg doktori tanulmányait a California Institute of Technology-n, ahol egy, az eddigi fúziós plazmafizikától kicsit eltérő asztrofizikai témával tervez foglalkozni.

Kómár Anna fizikus MSc hallgató ismerősök pályázatai alapján nagyjából el tudta helyezni a saját eredményeit a kitüntetéshez szükséges eredményekhez képest, de természetesen azért meglepetés és nagy öröm volt számára a díj. Úgy gondolja, hogy ilyen fiatalon nem nagyon lehet ennél jelentősebb elismerést kapni, és biztos abban, hogy a kitüntetés ténye segíti majd a pályáján. „Nem magáért az elismerésért kell dolgozni, a motiváció belülről kell, hogy fakadjon, és ez, ha elég munkával párosul, kiemelkedő teljesítményhez vezet” – vallja Anna. Tudományos teljesítményéről felidézi, hogy nagyon sokat dolgozott az egyetemi órákra készülésen túl is: TDK-zott, ebből több nemzetközi cikk is született, valamint gyakorlatokat tartott. A sok munka azonban nem térült volna meg, ha kevésbé sikeresen választok kutatási témát és témavezetőket – mond köszönetet Dr. Pokol Gergő egyetemi docensnek (BME Nukleáris Technikai Intézet) és Dr. Fülöp Tündének, a Chalmers University of Technology (Göteborg, Svédország) professzorának. Ugyanígy a biztos családi háttér és a szülőktől tanult racionális, a világhoz való elemző hozzáállás is nélkülözhetetlen volt – osztja meg tapasztalatait. Ha valaki komolyan gondolkodik azon, hogy tudományos pályát válasszon, akkor talán sejti, hogy az mitől vonzó – fogalmaz a fiatal kutató. „Én nagyon izgalmasnak találom a lehetőséget, hogy pár matematikai eszközzel képesek lehetünk leírni az egész világegyetemet” – mondja. De vonzó lehet a természettudományok "tisztasága" is, hogy előbb-utóbb minden vita eldönthető kísérlettel – teszi hozzá Anna. A jövő fiatal kutatóinak azt tanácsolja, hogy olyan területet válasszanak, ami érdekli és lelkesedéssel tölti el őket. Emellett legyen bennük kitartás, mert a tudományos munka 98%-a verejték és csak 2%-a a felfedezés öröme. Kómár Anna most fejezte be a fizikus mesterképzést, és ősztől szintén a California Institute of Technology-n kezdi meg doktori tanulmányait. Az öt éves képzés hosszú, de úgy gondolja, hogy egy posztdoktori szerződés lejárta után mindenképpen szeretne hazatérni, amennyiben ennek akkor meglesznek a feltételei.

Terejánszky Péter a bme.hu-nak elismerte, hogy a Kémiai és Vegyipari Szekció egri eredményhirdetéséig nem is hallott az OTDK különböző különdíjairól, mégis rendkívül megtisztelőnek érzi, hogy az ő előadását terjesztették fel a szekcióból. Az MTA-n zajló verseny előtt kicsit átalakította az előadását, hogy a közönség és a zsűri számára is minél érdekesebb, élvezetesebb legyen. Akkor úgy érezte – és az első helyezés utóbb ezt igazolta –, hogy ezt sikerült elérnie. Terejánszky Pétert eleinte nem foglalkoztatta a tudományos élet, a BSc-szakdolgozata után kezdett egyre jobban érdeklődni a PhD-képzés és a kutatói életpálya iránt, így nagyon örült, amikor a TDK-munka készítésekor témavezetője, Gyurcsányi E. Róbert felajánlotta a kutatómunka lehetőségét. Kutatási témája a nanopórusos részecskeszámlálók alkalmazása különböző méretű, alakú szervetlen és biológiai eredetű nanorészecskék és egyéb analitok azonosítására és mennyiségi meghatározására. A kutatómunka magába foglalja a nanopipetta-alapú szenzorok fejlesztését és optimálását is, kapcsolódva a szelektív vírus-számlálásához. (A BME legújabb Lendületes kutatójával itt olvasható interjú.) Ráadásul a Prezentációs Díj megmutatta neki, hogy arra is fel tudott készülni, amitől addig a leginkább ódzkodott a kutatói munkában: időnként kisebb-nagyobb közönség előtt előadni.

Péter szerint a siker kulcsa a személyes elhivatottság. Ehhez járult hozzá az a szakmai iránymutatás és környezet, amit témavezetőjétől és a kutatócsoportjában kapott, illetve a nem elhanyagolható családi támogatás. A jövő kutatóinak azt üzeni, hogy a kitartás és elhivatottság mellett a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát abban a munkakörnyezetben, ahol a kutatásain dolgozik. „Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de az elvégzett kemény munka mindig eredményre fog vezetni” – fogalmaz a fiatal kutató. Nagyon tetszik neki az a gondolat is, amit az első konferenciáján hallott: „A kutatómunka során nem szégyen kérdezni. Ha tudnánk a válaszokat, nem kutatnánk.” Terejánszky Péter legközelebbi célja, hogy megfeleljen a fokozatszerzéshez szükséges feltételeknek, majd néhány évet külföldön töltsön posztdoktor kutatóként. Hosszabb távon azonban itthon szeretne elhelyezkedni és kutatómunkáját folytatni.