Műegyetemi sikerek a 2013. évi Lendület pályázaton

A BME vegyészei kiválóan szerepeltek: elsőként a Kállay Mihállyal készült interjút olvashatják. A Gyurcsányi E. Róberttel készült beszélgetést holnap jelentetjük meg.

Kállay Mihály a Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék docense 39 éves, a 105 kutató egyike, aki pályázatot nyújtott be az Akadémia által 2009 óta évente meghirdetett Lendület program forrásaira. A 14 legjobb pályázatból három kémiai tárgyú, közülük kettő a BME kutatóinak munkája.

„Kutatásainak célja olyan, a jelenleginél kisebb számításigényű modellek fejlesztése, amelyek – a sokszor pontatlan elméleti eredményekkel szemben – a kísérleti adatokhoz mérhető paraméterekkel szolgálnak a nagyméretű molekulák egyes kémiai tulajdonságairól. A vizsgálatok a nagy- és közepes méretű molekulák olyan jellemzőinek pontos számítására is kiterjednek, amelyek elméleti úton jelenleg nem vagy csak pontatlanul határozhatók meg. A kifejlesztendő módszerek további kémiai problémák megoldásához járulhatnak hozzá.” (részlet az mta.hu-n megjelent méltatásból)

„A kvantumkémia azzal foglalkozik, hogy elméleti úton határozza meg a molekuláris tulajdonságokat: meghatározhatjuk például a molekulák szerkezetét, képződéshőjét, reakcióhőjét, spektroszkópiai tulajdonságait – ecseteli tudományos területének jellemzőit a győztes „Lendületes” kutató, hozzáfűzve, hogy munkájuk során mindenféle bonyolult differenciálegyenleteket kell megoldaniuk. Ám csak közelítő értékekkel tudnak számolni, mert ezek egzakt megoldása nem lehetséges. A Lendület pályázathoz kapcsolódó kutatásban az a kihívás, hogy minél gyorsabban, minél pontosabban oldják meg ezeket az egyenleteket, ezzel segítve a kémikusok munkáját. Itt is be kell ugyan vezetniük közelítéseket, és lényeges, hogy a számítási idő minél gyorsabb legyen úgy, hogy a közelítések miatt ne keletkezzen nagy hiba. Az elmúlt évtizedben a pontosságon sikerült sokat javítanunk, tehát most már benzol méretű molekulák tulajdonságait tudjuk olyan pontossággal kiszámolni, mint ahogy a kísérleti kémikusok mérni tudják azt – tette hozzá a fiatal kutató. A magyarországi kutatások egyébként igen nagymértékben hozzájárultak a szakterület fejlődéséhez.

„A több atommal rendelkező, nagyobb molekulákkal kapcsolatos számítások drágák, mert több a számítógép, több memória kell hozzá” – folytatja Kállay Mihály. A kutatócsoportom azt tűzte ki, hogy minél nagyobb molekulákra minél pontosabban és gyorsabban tudjunk számolásokat végezni. Reakcióhőben pl. ez 1 kcal/molt, tehát igen nagy pontosságot jelent. Ennek nagy kémiai jelentősége van – teszi hozzá. Meg tudjuk mondani, hogy egy reakció milyen irányt vesz, és egyáltalán érdemes-e egy adott technológiai folyamatban a meghatározott reakciót használni. Nagyon pontosan tudnunk kell a reakcióhőt. Így elméleti úton tudjuk megmondani egy kémikusnak, hogy érdemes-e azzal a reakcióval foglalkoznia.

Kállay Mihály vegyész szakon végzett az ELTE TTK-n, de nagyon érdekelték a számítógépek is – emlékszik a kezdetekre a kutató. Az elméleti kvantumkémiában nagy szerepet kap a számítástechnika – magyarázza. 1995-ben Surján Péternél írta TDK dolgozatát, azóta foglalkozik ezzel a területtel.

A Lendület Fiatal Kutatói Pályázat épp idejében érte a kutatót: „van egy kutatócsoportom, amelyet eddig uniós pénzekből finanszíroztunk, de ez a támogatás éppen lejárt. Három posztdoktor fog továbbra is dolgozni a csoportomban, ezen kívül hallgatókkal is tudunk alkalmanként szerződést kötni".

A Lendület program hozzájárul ahhoz is, hogy a legtehetségesebbek is itthon folytathassák szakmai pályafutásukat, és ne kelljen külföldre menniük kutatni. Kállay Mihály közel három évet dolgozott Németországba, és egyelőre nem tervez tartós külföldi kutatást. Úgy véli, hogy az Akadémia által biztosított támogatás „előnyösebb feltételeket, rugalmasabb elszámolást jelent, mint az EU hasonló programjai”.