Adaptív építészet- a már megépített környezet jövőtudatos újrahasznosítása

Az esemény címe, „Életképes adaptációk – Az épített környezet jövőtudatos újra hasznosítása” érdekes kérdéseket vet fel: miért van tele a körülöttünk lévő világ grandiózus építkezésekkel, miközben a meglévő épületállomány sok lehetőséget kínál olyan jövőorientált építészeti megoldásokra, mint az átalakítás, adaptálás, újrahasznosítás? A környezet megóvásában, az ökológiai lábnyomunk csökkentésében mekkora szerepe lehet a jövőtudatos építészetnek? A rendezvényről Alföldi György az Építészmérnöki Kar dékánja árult el részleteket és érdekességeket.” Ha nemcsak az építészetben jártas embereket, hanem a nagyközönséget is meg akarjuk szólítani, akkor ezen a délutánon nem elég okosnak, de érdekesnek is kell lennünk.  Az egykor az USA-ból indult „Citizen science” egyik eredménye, mellékhatása a laikus közegből érkező ötletek, innovációk voltak, mi legalább azt szeretnénk elérni, ha a közönség, mint megrendelő könnyebben találná meg az adaptív építészekkel a hangot” - mondta el bevezetőként Alföldi György dékán.

Mit szeretnének megmutatni, üzenni az egyetemi polgároknak a szélesebb közönségnek ezen az eseményen?

Egyrészt azt szeretnénk üzenni az egyetemi polgároknak és a nagyközönségnek, hogy elképesztő váltás kellős közepén áll a világ, ahol a szívünkkel, a lelkünkkel már érezzük a változást, az eszünk azonban még nem ebbe az irányba mutat. Még mindig mindenből nagyobbat, szebbet, újabbat, szeretnénk legyen az vasút, épület vagy autó, miközben a klímaváltozás már abban a stádiumban van, hogy társadalmaknak konkrétan cselekedniük kell. A délután mondanivalója kettős, önmagunk számára összefoglaljuk, hogy ebben a témában nekünk milyen teendőink vannak művészeti és műszaki oldalon, másrészt az épületek megrendelőinek, a teljes társadalomnak üzenjük, hogy az építészettel kapcsolatban szemléletváltozásra van szükség, vegyék ők is figyelembe a fenntarthatóságot, a klímaszempontokat, mert ezekből a szempontokból nézve az adaptív építészet a legjobb megoldás.

Mindegyik előadás címében szerepel az adaptív szó. Nem lesz kicsit egyhangú ez a délután, mitől fontos ennyire ez a téma?

A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 40%-áért az építőipar felelős, azaz az építőipar és a közlekedés a legjelentősebb környezet szennyező tevékenységek közé tartozik. A környezeti lábnyomunk csökkentése érdekében napjainkban teljesen új a kutatási irány. Már az új épületek tervezésénél érdemes azt végiggondolni, hogy milyen időszakra tervezzük és azt, hogyan kell megépíteni úgy, hogy ha le kell bontani, akkor szétszedhető és másképp összerakható legyen, így az újra hasznosításnál minimalizálhatóak a bontási százalékok. Különösen azokra a szerkezetekre, anyagokra kell koncentrálnunk, amelyeknek magas a gyártáskor beépített energiatartalma, azaz a környezeti lábnyoma. Az én szűkebb témám a városépítészet. A városokban az ember nap mint nap látja a fejlődést, a változást. Szó lesz arról, hogyan tehetjük városainkat alkalmassá a ma és a holnap kihívásaira, például a közlekedési- és energiarendszerek fejlesztésével, de a fenntarthatóság szempontjából fontos kérdés hogyan kezeljük a városok laksűrűségét. A délután egy másik témája az adaptív építőanyagok kérdése. Fontos cél olyan kutatások folytatása, amely a nagy környezeti lábnyomot hagyó anyagokat érinti, például a beton szerkezeteket, hogyan lehet optimalizálni mind formai mind anyagszerkezeti oldalról, így csökkentve az ökológiai lábnyomukat. Az egyik irány a tetszés szerint kialakítható, LEGO szerű össze-és szétszerelhető szerkezetek megvalósítása, amelyek minimális környezeti terhelés mellett igazíthatóak a változó igényekhez. A kollégáim elképesztően érdekes és friss, aktuális példákat mondanak majd el. Az épületek adaptív újrahasználatnak számos formája lehet. Az építészetben az adaptív újrahasználat akkor ideális, ha egy meglévő épületet új célokra lehet felhasználni, például üresen álló épületeket iskolákká, irodákká vagy lakásokká alakítani. Az építészeti örökség témában van egy mondás: egy épület megőrzése akkor lesz sikeres, ha megtaláljuk azt az új szerepet, amely tovább élteti az épületet. Az építészeti örökséget képező meglévő épületek, például a funkciójukat vesztett malmok, magtárak valódi műszaki és mérnöki csodák! Az a feladtunk, hogy ezeknek új rendeltetést adjunk. Építészek és programszervezők közreműködésével most zajlik például az óriási légterekkel rendelkező Hengermalom megmentése funkciójának újragondolásával. 

Hogyan választották ki a témákat, miben különbözik ez az este más estéktől?

Mindegyik téma a változásra reagál. Az adaptáció azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell a világ változásához, de azt is jelenti számunkra, hogyan tudjuk az oktatásunkat, a diszciplínáinkat úgy alakítani, hogy jó irányba változzon a világ, ezért választottuk ezeket a témákat. Szakítunk a hagyományos előadási formával, amikor egymás után kiállnak az előadók és elmondják, amit fontosnak tartanak. Az egyetemen sokat beszélünk a frontális oktatás meghaladásáról, a csapatmunkáról, most ennek jegyében két-két különböző tanszékről érkező kolléga egyszerre beszél majd. Kísérletképpen megváltoztatjuk a terem elrendezését. A közönség középen és a színpadon ül, kollégáim pedig két oldalra vetítik majd a prezentációkat. Ezzel egy közvetlenebb, interaktívabb helyzetet akarunk kialakítani. Arra is figyeltünk, hogy közép- és fiatalkorú kollégák párbeszéde legyen ez az esemény. A jövőről szeretnénk beszélni, a jövő szereplőivel és a jövő módján. 

fotók forrása:BME- RÉV8 / Kurucz Olívia

Az építész hallgatók hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy ne új épületeket emeljenek, hanem meglévőket adaptáljanak új funkciókhoz? 

Az építész hallgatók minden újdonságnak örülnek, ilyen most az adaptív építészet. Az adaptív építészet keresi a helyek, terek új funkcióit, keresi az építés új módjait a rá-, mellé-, hozzáépítés korszerű építészeti és technikai eszközeit. Nagyon érdeklődve várják, hogy a világ változását hogyan kell megközelíteni. Abban a nagyon koncentrált buborékban, mely jellemzi a mai generációkat benne vannak a „zöld” dolgok és cselekvések. Az új gondolatokkal ebbe a gondolati buborékokba kell beférnünk, ebben a közegben kell érvényes dolgokat tanítanunk számukra. Egy új egyetemi kutatás azt mutatja, hogy a friss diplomások nagy százaléka egy éven belül állást vált. A fiatal diplomások keresik a helyüket a külső közegben, ezért fontos, hogy az egyetemen olyan képességeket szerezzenek, melyekkel jobban tudnak alkalmazkodni a váltásokhoz. Ez számunkra az egyik legfontosabb kihívás, mert egyik oldalról az ipar azonnal hasznosítható tudást vár tőlünk. Ugyanakkor mi pedig szélesebb körű gondolkodási módokkal kívánjuk felvértezni őket, mert ezzel tudnak majd könnyebben és sikeresebben alkalmazkodni az új meg új helyzetekhez.

KJ