A rendszerváltás előtti fővárosi underground egyik legfontosabb kulturális intézménye és találkozóhelye a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának kollégiumában, a Bercsényi utca 28-30-as szám alatt működött. 1963 őszén itt adták ki először a „Bercsényi 28-30“ című egyetemi lapot, kezdetben mindössze 100 példányban. Az eleinte pároldalas stencilezett lap a nyolcvanas évekre a magyar neoavantgárd képzőművészet és a doktrinér modernizmussal szembehelyezkedő építészet egyik legjelentősebb platformjává vált. A folyóirattal párhuzamosan működött a Bercsényi Klub, melynek tagjai azon dolgoztak, hogy a Kollégium tereiben kiállítási lehetőséget biztosítsanak a hallgatók számára és azok számára, akik a hivatalos kiállítóhelyeken nem jelenhettek meg. A kollégium falai között koncertet adott többek között a Spenót, Másik János, a Balaton, a Bizottság és a Kontroll csoport is.

Az eredetileg kollégiumi lapnak induló újság a hatvanas évek második felétől kezdett el az egyetemi életen egyértelműen túlmutató, átfogó témákkal foglalkozni. Építészetelméleti tanulmányok, publikálatlan tervdokumentációk jelentek meg a lapban többek között, Rajk László, Reimholz Péter, Makovecz Imre, Nagy Bálint, Nagy Tamás szerkesztésében. Interjúk, vitanyagok jelentek meg az építészeti közéletről például Major Mátéval és Lukács Györggyel. Performansz-dokumentációkat, kiállítási beszámolókat és kritikákat közöltek Hajas Tiborról, Erdély Miklósról és a magyar nemhivatalos művészet számos meghatározó alkotójáról. A folyóiratban a nemzetközi építészetelmélet számos központi írása jelent meg elsőként magyarul, például Yona Friedmanntól, Aldo Rossitól és Robert Venturitól.