Láthatóvá tévő szimbolikus szoboravatás a Műegyetem kertben

A girlscanscan kollektíva az Építész Szakkollégiummal, a Pro Progressio Alapítvánnyal és az EELISA-val összefogva rendhagyó női viaszszobor-avatást rendezett március 8-án.

Március 8-a tavaszi, kicsit hűvös, kicsit szeles estéjén a női mérnökök láthatóságára, pontosabban annak hiányára hívta fel a figyelmet egy méhviaszból készült női mellszobor felavatásával a BME Építész Szakkollégiuma, a girlscanscan kollektíva, valamint a Pro Progressio Alapítvány és a BME EELISA közössége. Az első magyar mérnöknő Pécsi Eszter születésnapján, a napon, amikor 1920-ban átvette diplomáját, és amikor 1911 óta a Nemzetközi nőnapot ünnepli a világ.

A BME Építészmérnöki Kar (BME ÉPK) hallgatói által alapított girlscanscan kollektíva kezdeményezése arra hívja fel a figyelmet, hogy számos olyan, a BME-hez kötődő mérnök- és kutatónő van, akinek életútja méltó arra, hogy szoborral is megemlékezzen róla az egyetemi közösség. A girlscanscan kollektíva képviselője, Kammermann Lilla megnyitó beszédében örömmel jelentette be, hogy kezdeményezésükre az egyetemi polgároktól sok javaslatot kaptak megemlékezésre méltó mérnöknőkre. Elgondolkodtató tény, hogy bár már több mint 100 éve szerzett diplomát a Műegyetemen Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő, az egyetemi campus szobrai között nincs olyan, amely női mérnöknek állít emléket.

A szobor készítéséről Parragi András és Révész Tamás, az Építész Szakkollégium tagjai meséltek. Az allegorikus mérnöknő mellszobor készítésekor először gipszmintát készítettek, majd abba öntötték a méhviaszt. Az anyagválasztás több célt is szolgált, színe a bronzszobrot idézi, környezetbarát, természetes anyag és a legfontosabb, hogy éghető. A szoboravatás során ugyanis meggyújtották, az elfogyó szoborral is érzékeltetve a mérnöknők szobrainak hiányát. 

A girlscanscan kollektíva alapítói elmondták, bár a szoboravatón adományokat is gyűjtenek, az esemény célja elsősorban a figyelemfelhívás volt, melyet úgy érzik, már a szoboravató előkészítés közben is sikerült elérniük.  Hagyományteremtő szándékkal minden év március 8-án a campus kertben találkozót szerveznek, hogy áttekintsék a nők köztéri reprezentációjának helyzetét, a nők és férfiak arányának alakulását az egyetemen. A témában nagyon sok ötletük van, és arra biztatnak minden hallgatót, dolgozót, hogy saját környezetében kísérje figyelemmel a nők helyzetét. A Pro Progressio ötletpályázatra a kollektíva is ad be ötleteket, mint ahogy az Építész Szakkollégisták is.

Pakucs János a Pro Progressio Alapítvány elnöke felelevenítette miként indította el két évvel ezelőtt Dallos Györgyi, az alapítvány titkára Pécsi Eszter „felfedezését”, az elmúlt években hogyan állítottak emléket az első magyar mérnöknőnek, valamint mit szeretnének elérni Pécsi Eszter példájának felmutatásával.

Beszéde végén Pakucs János  bejelentette hogy a BME és a Pro Progressio Alapítvány ötletpályázatot hirdetett a Műegyetem aktív hallgatóiból és oktatóiból álló csapatok vagy egyének számára a Pécsi Esztert és a Pécsi Eszter Tanári Díj díjazottjait bemutató alkotás/installáció tervezésére.

Az alkotói pályázatról

Célunk, hogy olyan alkotás és/vagy installáció szülessen, amely Pécsi Eszter örökségére, a Pro Progressio Alapítvány középiskolai tanároknak kiírt pályázatára, a díjazottakra és a Műegyetem értékeire, az egyetemen folyó kutatómunkára reflektál.

Arra szeretnénk ösztönözni az érdeklődő hallgatókat oktatókat, hogy pályázatuk során építsenek egymás tudására, működjenek együtt alkotásaik létrehozásában, olyan megvalósítható javaslatokat várunk, melyek a művészet nyelvén fogalmazzák meg és látványos formában állítanak emléket Pécsi Eszternek az egyetem polgárai számára. A teremben vagy az előtte lévő folyosó szakaszon, esetleg a K épület közvetlen környezetében a történelmi campus kertjében, hívják fel a figyelmet a középiskolai tanárok erőfeszítéseire, és inspiráljanak további teljesítményekre. A pályázat annak a hosszútávú folyamatnak az első lépése, amely szorosabbra fűzi az egyetem kapcsolódását tágabb társadalmi környezetéhez, és példát mutat, a jövő mérnök/mérnöknő generációi számára.

Milyen ötleteket várunk?

A cél olyan ötletek, megoldások megfogalmazása, melyek a hely adottságaiba illeszkedően bemutatják/rámutatnak az első magyar mérnöknő életére és nemzetközileg is jegyzett tevékenységére, életútjára. A pályamunkák legyenek alkalmasak arra, hogy reflektáljanak Pécsi Eszter személyén keresztül a feltörekvő mérnöknő generációk számára a példamutató emberi és szakmai munkára, a sikereket felmutatva az egyetemen folyó mérnökképzésekre. Ugyanakkor a középiskolás diákoknak nyissa meg az utat a mérnökké váláshoz.

Az ünnepségen fellépett a Momento, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kamarakórusa.

 

Rektori Kabinet Kommunikációs Igazgatóság-KJ

Fotó: Geberle B.