Újabb láncszem a magyar-kínai tudományos kapcsolatokban, Stépán Gábort a BME professzorát külföldi tagjának választotta a Kínai Tudományos Akadémia.

Stépán Gábort a BME Gépészmérnöki Kara Műszaki Mechanika Tanszékének egyetemi tanárát ez évben választotta külföldi tagjai közé a Kínai Tudományos Akadémia. A mintegy 150 tagú testületnek vele együtt lett tagja Konsztantin Novoszelov Nobel-díjas fizikus is, a BME Neumann-professzora. Az akadémiai tagsághoz vezető útról beszélgettünk Stépán Gáborral.

Milyen út vezetett a Kínai Tudományos Akadémia külföldi tagságának elnyeréséhez?

Hosszú volt az út Kínába, és nem csak mert messze van. Már az 1980-as években leveleztem egy professzorral Wuhanból, aki szerszámgépek nemlineáris rezgéseiről publikált angliai posztdoktori évei alatt. Akkor hallottam a hírekben kínai gazdasági nyitás politikájáról, és hogy komoly fejlődés indult meg az egyetemeken. Megjelentek a kínai kutatók Nyugat-Európában, az USA-ban, a konferenciák kapcsán többekkel kerültem szakmai kapcsolatba, és egyre több meghívást kaptam kínai dinamikai konferenciákra. Először azonban csak 2002-ben jártam Kínában, mert kicsit tartottam egy ilyen hatalmas országon belüli utazástól. Elsőként Nanjingban (a déli nyelvjárás szerint Nankingban), a régi déli fővárosban jártam, ahol az egyetemen nemzetközileg is ismert kutatócsoport foglalkozott időkésletetett mechanikai rendszerek stabilitásával, rezgéseivel. 2006-ban, majd 2012-ben jártam ugyanott konferenciákon. Sokkoló volt a fejlődés, amit láttam, mind szakmailag az egyetemen, mind pedig a város életében. 2012-ben Pekingben (Beijing-ben, azaz az északi fővárosban) került sor a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Kongresszusra, szakmánk legrangosabb rendezvényére; a rendezés jogának elnyerése a kínai mechanikai kutatások fejlődését, elismerését tükrözte.

 
A 23. Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Világkongresszus Pekingben, 2012-ben

A közel 40 év alatt milyen együttműködések születtek?

2012-ben megjelent az első kínai-magyar TéT pályázati kiírás, amire sikerrel jelentkeztünk a nanjingi kutatócsoporttal és a BME Műszaki Mechanikai Tanszékével. Ettől kezdve évente találkoztunk, több kínai kutató tartózkodott a tanszéken 1-3 hónapos időtartamra, tőlünk pedig több oktató, kutató, doktorandusz volt 2-4 hetes tanulmányúton a Nanjing University of Aeronautics and Astronautics mechanikai intézetében.

 
Előadások, kurzusok a Nanjing University of Aeronautics and Astronautics-on

Sok közös eredmény, publikáció született, ezek meghatározó részét képezték később mind a magyar, mind a kínai PhD hallgatók disszertációinak. Közösen szerveztünk nemzetközi szimpóziumokat, külföldiek számára kiírt kínai projekteket nyertem el, kínai cégekkel kerültünk szakmai kapcsolatba. A nanjingi egyetemen két évente tartottam nyáron intenzív kurzusokat MSc és PhD hallgatóknak, melyekre 2018-ban már Pekingből is jöttek hallgatók, sőt oktatók is.

Tiszteletbeli professzori ünnepség Nanjingban

Az egyetem tiszteletbeli professzori címet adományozott, dinamikai és gyártástechnológiai nemzetközi konferenciáikon voltam plenáris előadó. Tanszéki doktoranduszaink csapatával részt vettünk a nemzetközi szabadalmi ötlet versenyükön, ahol harmadik díjat nyertünk. Ezzel párhuzamosan kihasználtuk, hogy a kínai kollégák magyarországi látogatásai idején részt tudtak venni európai konferenciákon, bekapcsolódtak az európai kutatói közösség életébe.

Kínai delegáció a BME-n rendezett Európai Nemlineáris Dinamikai Konferencián

Hosszan lehetne még sorolni az apró és kitartó munkával elért eredményeket, újabb és újabb projekteket, immár további kínai egyetemekkel Hefeiből, Xianból, Shanghaiból, és sok olyan városból, ahol a nálunk hosszabb időt töltött, Kínában végzett PhD hallgatók építették karrierjüket. A Covidos évek alatt volt olyan francia PhD hallgató, aki nem tudott visszautazni Nanjingba, viszont a jó együttműködésre való tekintettel a kínai kutatóhely nekünk fizette az ösztöndíját és másfél évig nálunk végezte kutató munkáját, ami persze ismét közös publikációkkal zárult. Nanjingban most védi meg disszertációját.

Az ön számára az elmúlt évtizedekben milyen kapcsolódási pontokra derült még fény?

Együttműködésünknek volt egy számomra meglepő történelmi alapja, ami komoly indíttatást, mintegy kötelezettséget jelentett. Ahogy nem tudtam arról, hogy Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem című versét minden kínai ismeri, mert kötelező anyag az iskolában, arról sem tudtam, hogy Kármán Tódor mekkora tiszteletnek örvend a kínai műszaki tudományos életben.

A Pasadénában töltött évem alatt 1995-ben sok anyagot gyűjtöttem Kármán Tódorról, aki ott a Jet Propulsion Laboratory alapítója volt, ami mindmáig az USA űrkutatásának központja. A Kármánt még személyesen ismerő professzorok érdekes történeteket meséltek nekem legjobbnak tartott kínai diákjáról, Hsue-shen Tsien-ről is. Tsien 1955-ben tért vissza Kínába, és a kínai rakéta programnak, sőt, még az űrkutatási programnak is vezetője lett, megélte az első kínai űrállomás pályára állítását.

A JPL bejárata Pasadena-ban, Tsien idézése az Európai Nemlineáris Dinamikai Konferencián

Nem csoda tehát, hogy Tsien fényképe minden aeronautikai intézet folyosóján ott van, de azon már meglepődtem, hogy ott van mellette Kármáné is. Tsien mindig is méltatta Kármán kiemelkedő szakmai tudását, nyitottságát. A Nanjing Univeristy  of Aeronautics and Astronomics alapító professzora, első rektora, Xuji Fan is Kármán tanítványa volt, ő azonban rögtön végzése után, 1939-ben visszatért Pasadénából Kínába. Az már csak ráadás, hogy Kína egyik űrexpedíciójának leszálló egysége a Hold túloldalán, a Kármán völgyben szállt le, ismét lehetőséget adva a kínai sajtóban Tsien és Kármán történetének említésére. Mikor körbevezetem kínai vendégeimet a K épületben, mindig megállunk Bánki Donát szobránál az aulában, hogy elmondjam, ő volt Kármán tanára, karrierjének indítója, és megmutatom nekik az Áramlástan Tanszék Kármánról elnevezett szélcsatornáját is.

Beijing Insitute of Technology és Tsien and Karman képei az Aeronautikai Tanszék folyosóján

Volt valami előjele annak, hogy a Kínai Tudományos Akadémia külföldi tagjainak sorába fog kerülni?

A kínai Tudományos és Technológiai Minisztérium éppen a Covid előtt hívott meg egy a kínai tudományos élet szervezetével foglalkozó, azt értékelő munkaértekezletre. A megbeszélések számomra legérdekesebb része a három (angol, izraeli és francia) Nobel díjas részvétele, a velük való beszélgetés volt. Bár erre akkor nem gondoltam, meghívásom már jelezhette, hogy munkámat figyelemmel kísérik a kínai műszaki tudományos életben.

Milyen jelentőséget tulajdonít a tagságnak, illetve jár-e ez valamilyen rendszeres kötelezettséggel?

Megvallom őszintén, nem voltak pontos információim a Kínai Tudományos Akadémia működéséről, választási rendszeréről, de elolvasva szabályzatukat, az nagyon emlékeztet az angol Royal Society rendszerére, aminek persze az MTA és más akadémiák működésére is alapvető hatása van. Külföldi, vagy tiszteleti tagokat az akadémiák általában más akadémiák olyan tagjai közül választanak, akiknek szakmai eredményein túl az adott akadémiával, annak tagjaival épített tudományos kapcsolatai is meghatározó jelentőségűek. Az 1955-ben alapított Kínai Tudományos Akadémia 6 osztálya csak a természettudományokat fedi le, kb. 800 fős tagsága szűk az ország méretéhez képest, külföldi tagjainak száma is csupán 150 körül van. Az idén 30 új külföldi tagot választottak meg, közülük 9 az angol, 3 az USA, 1-1 a norvég, svéd, kanadai és ausztrál nemzeti akadémiák tagjai, mellettük most szerepel először szingapúri és magyar akadémikus. Hárman az Európai Akadémia tagjai, egyikük Fields díjas. Két Nobel díjas is szerepel a listán: az egyik az a Konstantin Novoszelov, aki tavaly óta a BME Neumann-professzora, és akkor egyetemünkön is tartott előadást.

Jövő év júniusában kell részt vennem Pekingben a Kínai Tudományos Akadémia közgyűlésén, és akkor kell majd székfoglaló előadást tartanom. Ez a rendszer is a Royal Society hagyományait követi, nálunk és Kínában is ilyen szokás alakult ki: a tagság csak azzal a feltétellel válik hivatalossá, ha a megválasztott új tag megtartja előadását.

KJ

Fotók: Stépán Gábor