A Műegyetem egykori oktatóját a 20. század egyik legjelentősebb tudósaként tartják számon, kutatásaiért 1994-ben Nobel-díjat kapott.

Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Tanulmányait a fővárosi Piarista Gimnáziumban végezte majd a Budapesti Műszaki Egyetemen hallgatott kémiát. Doktorátusának megszerzése után az intézményben tanított, kutatásaiban a szerves kémiára fókuszált. A BME Szerves Kémia Tanszékének kutatójaként ellátta az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgató helyettesi feladatait is, eredményeivel a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás alapjait fektette le.  Az ’50-es években megjelent publikációira a nemzetközi sajtó szinte azonnal felfigyelt. A tudós életét és munkásságát 2017-ben emlékülésen idézték fel a Műegyetem vezetői és a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar oktatói, az ülésről készült részletes beszámoló itt olvasható.

Az 1956-os forradalom leverése után családjával együtt elhagyta az országot, előbb Angliába majd Kanadába költöztek. Miután amerikai állampolgárságot kapott 1971-ben, előbb a clevelandi (Case Western Reserve University), majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) tanított s kutatott tovább. 1977-ben megalapította az egyetem Szénhidrogénkutató Intézetét (Loker Hydrocarbon Research Institute), melynek hosszú évekig tudományos igazgatója volt. 1990-ben az MTA tiszteleti tagjává választotta.

Fotó forrása: MTI

Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el. Szupersavak segítségével alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. E területen végzett munkájáért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazta. Találmánya a globális felmelegedés problémájára is megoldást kínált, ő alapozta meg a hazai műanyagipari kutatást és gyártást. Eredményei a nemzetközi vegyipari termelést forradalmasították. 

A magasabb oktánszámú benzinre vonatkozó kísérletei alapján úgy gondolta, hogy a metánszármazékokból rendhagyó kémiai reakciók révén újfajta gyógyszerek és műanyagok állíthatók elő. Kutatásainak nagy szerepe volt a környezetkímélő, javított hatásfokú ólommentes benzinek előállításában, hozzájárult szénhidrogén alapú új anyagok létrehozásához is. Úttörő volt az olajfinomítók környezetkímélőbb működésére vonatkozó eljárások kidolgozásában. Rendkívül foglalkoztatta a metanolra, azaz metil-alkoholra épülő gazdaság, amelytől a fosszilis energiahordozók kiváltását később teljes elhagyását várta, a globális felmelegedés problémájának megoldását remélte. A vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) az utóbbi időben az egész világ érdeklődésének fókuszába került.

Munkásságát 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal ismerték el. Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának tagjává választották, 2005-ben pedig Priestley-érmet kapott, amely az American Chemical Society legrangosabb kitüntetése. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal elismerést. Ugyanebben az évben lett Budapest díszpolgára, majd 2011-ben Széchenyi-nagydíjat vehetett át.

A Műegyetem díszdoktora, Oláh György akinek a nevéhez közel 100 szabadalom köthető, 2017. március 8-án hunyt el Kaliforniában, és szeptember 19-én végakarata szerint a budapesti Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Rektori Kabinet Kommunikációs Csoport